péntek, november 26, 2010

Öregtészta

Nemrég a zsömlénél említettem az öregtésztát. Régebben azt hittem, valami bonyolultabb dolog, de Mohánál annyira egyszerűen, pontosan, részletesen van leírva, hogy végre nekiláttam én is. Igazából nem változtattam semmit, pontosan betartottam minden leírást. Ma pedig raktam a zsömléhez és a kenyérhez is, és még mindig van egy adag a hűtőbe. Szóval öregtésztára fel!
Hozzávalók:
50 dkg kenyérliszt (BL 80)
350 ml víz
1/2 tk cukor
1 tk só
1 dkg friss élesztő

A hozzávalókat összekevertem, lágy tésztát dagasztottam belőle. Ezután egy magasabb falú edényt vékonyan kiolajoztam, és beleraktam a tésztát. Lefedtem egy nylonzacskóval, és egy éjszaka (10-12 óra) kelni hagytam. Időközben a tészta megkelt, majd összesett. Ekkor átraktam egy műanyag dobozba, és beraktam a hűtőbe. 10-12 napi eltartható, akár fagyasztani is le lehet, ha nem tudnánk ennyi idő alatt felhasználni.


Ha eddig még nem tettétek, feltétlenül látogassatok el
Moha oldalára! Fantasztikus dolgokat művel, a mézesei egyszerűen csodaszépek a sok sütivel együtt!

Hagymás - fűszeres zsömle


Hozzávalók:
50 dkg kenyérliszt
1 ek só
2 ek burgonyapehely
csipet aszkorbinsav
1 tk cukor
3 dl víz
1 dkg élesztő
25 dkg öregtészta
3 fej hagyma
5 dkg vaj
1 ek méz
1 tk kakukkfű
1 tk rozmaring
1 tk majoranna
1 tk bazsalikom

A hagymát apróra vágtam, a vajban megpirítottam, fűszereztem, majd belekevertem a mézet.
A kenyérsütőbe raktam a tészta hozzávalóit, a dagasztás közepén beleöntöttem a sült hagymát, megdagasztottam, kelesztettem a géppel. Ezután kerek cipókká formáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, és további 30 percig kelesztettem.Végül keresztbe bevágtam őket, megkentem egy kis hideg vízzel, és 200 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütöttem.

Forrás: Limara, a kelt tészták királynője

Fűszeres sült pulykamell


Mondtam már, mennyire szeretem Flat Cat receptjeit? Ebbe a sült pulykás szendvicsbe azonnal beleszerettem, amikor megláttam. Ha valaki ezt megkóstolja, többé nem nagyon kíván bolti sonkát enni. Már tervezem a következő adagot, csak kicsit más fűszerezéssel. Hagymás zsömlét sütöttem hozzá, ami már magában nagyon finom, hamarosan jövök annak is a receptjével.



Hozzávalók:
1 pulykamell (kb. 60 dkg)
2 ek magos mustár
fél ek só
1 kk bors
2 ek méz
néhány kanál olívaolaj (nálam oreganoval ízesítve)
10 gerezd fokhagyma
A mustár, sót, borsot és a mézet összekevertem, majd bekentem vele a húst. Egy magas falú serpenyőbe öntöttem egy kevés olajat, abban megpirítottam egy kicsit a húsnak minden oldalát, majd melléraktam a megtisztított, késsel kilapított fokhagymát. Ráöntöttem 1 dl vizet, lefedtem, és puhára pároltam (kb. 40-45 perc alatt).

Ananászos - körtés dzsem

Egy ideje már készülök erre a változatra, kétszer már meg is vettem az ananászt, de végül nyersen megettük, mielőtt lekvár lett volna belőle. Kár volt, mert azóta lenne már néhány üveg ilyen finom lekvárom. Az íze különleges, szerintem az ananász a domináns, de kiérzik valamennyire a citrom és a vanília is.



Hozzávalók:
40 dkg ananász tisztítva
50 dkg körte
20 dkg nádcukor
1 citrom leve
1/2 rúd vanília
1 cs dzsemfix 3:1
Az ananász és a körtét meghámoztam, feldaraboltam. A cukorral, a vanílirúd kikapart belsejével és a citromléveé puhára főztem. Ezután egy kicsit turmixoltam (maradtak benne gyümölcsdarabok), hozzákevertem a dzsemfixet, és főztem kb. 3 percig. Üvegekbe töltöttem (3 kicsi üveggel lett ebből a mennyiségből), rácsavartam a tetejét, majd 10 percre a tetjükre állítottam.



csütörtök, november 25, 2010

Pizzás kifli




Hozzávalók:
1 kg finomliszt
fél liter tej
7 dkg élesztő
1 púpos ek só
2 dl olaj
20 dkg vaj
1 fél doboz hámozott paradicsom
1 gerezd fokhagyma
1 kk bazsalikom
1kk oregano
kb. 20 dkg sajt a tetejére

A tejet meglangyosítom, elkeverem benne az élesztőt, letakarom. A lisztbe vegyítem a sót, hozzáöntöm az olajat, majd a felfuttatott élesztőt a tejjel, és alaposan összegyúrom. Pihentetni nem kell! A paradicsomot a fűszerekkel és az összetört fokhagymával összeturmixolom. A vajat 64 apró kockára vágom. A tésztát négy részre osztom. Egyenként kerek alakúra nyújtom, és 16 részre vágom. Mindegyiknek a szélesebb részét megkenem a paradicsommal, majd rárakok egy kis kocka vajat, és feltekerem. A tetejét megkenem a felvert tojással, és megszórom a sajttal. Szilikonos sütőpapírra teszem, 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. összesen négy tepsibe fér el ez az adag.

szerda, november 24, 2010

Mandarinos tiramisu



Nemrég volt egy szabad esténk, mind a három csaj anyuéknál aludt. Ilyenkor általában ugyanaz a menetrend: vacsora és mozi, a film kezdetétől függ, milyen sorrendben.
Most mozival kezdtünk, nem volt valami jó választás, de erről bővebben még írni szeretnék. A vacsora viszont mindenért kárpótolt. Mindig elhatározzuk, egy új helyet próbálunk ki, de végül a szívünk visszahúz, maradunk a régi, jól bevált helyen. Debrecenben a Calico Jack a kedvencünk. Szuper hely, udvarias, gyors kiszolgálás, ráadásul az étlap is nemrég változott. Olyan, de olyan finom kacsamellet ettem borókás mézes mártással, karottás lapcsánkával! Hmmm... A desszertnek már nem is maradt elég hely. A csokis sütivel még csak-csak elbírtunk, de a mandarinos tiramisu már sok volt. Bezzeg másnap milyen jó lett volna!

Hozzávalók (3 pohárhoz):
25 dkg mascarpone
6 db babpiskóta
3 mandarin
3 tk lágy barna nádcukor
0,5 dl tej
0,5 dl kávé
2 cl Amaretto
holland kakaópor
A babapiskótákat 3 részre törtem. A tejet felforrósítottam, belekevertem egy teáskanál nádcukrot és a kávét. A krémsajtot pedig habosra kevertem a maradék cukorral és a likőrrel. A mandarint gerezdekre szedtem, mindegyiket kettévágtam. A következőképpen rétegeztem a pohárba: piskóta rövid időre a tejbe mártva, errek következett a mandarin, a krém, kevés kakaópor, majd újra piskóta, mandarin, krém, és éegvégül meghintettem egy kis kakaóporral.






vasárnap, november 21, 2010

Bazsalikomos csirkemell sült paprikás fetás sajtkrémmel


Tegnap egyszerű ebédünk volt, nem igazán volt kedvem sok időt a konyhában tölteni. Hétvégén, amikor együtt vagyunk a gyerekekkel, megpróbálok minél gyorsabban elkészülni, hogy több időnk legyen játszani. Ez éppen egy ilyen alkalomra való. Mire megsül a hús, elkészül a mártás, közben megfő egy kis krumpli, vagy megpárolódik egy kis zöldség, az egész nem több egy óránál.
Úgy pedig különösen nem, ha a paprikát nem én sütöm, hanem egyszerűen csak kiveszem az üvegből. Néhány hónapja - nem tudom, milyen meggondolásból - valamelyik multiban a kosaramba raktam egy üveg sült paprikát, majd ugyanilyen lendülettel itthon a kamrapolcra. Ahányszor ránéztem, megjegyeztem, kezdeni kellene már vele végre valamit, de amíg frissen sütöttem a paprikát, nem igazán volt rá szükség. Most viszont nagyon jól jött.

Hozzávalók:
2 csirkemellfilé
só, bors, bazsalikom
kevés vaj
15 dkg krémsajt
20 dkg feta
2 db sült paprika
A csirkemellet felszeleteltem. Vigyázzunk, ne legyen túl vékony, mert hamar kiszárad. Fűszereztem, majd kevés vajban megsütöttem. A fetát a sajtkrémmel elkevertem, hozzáadtam a feldarabolt paprikát, és turmixoltam. Tálaláskor kissé megmelegítettem és a húsra kentem.

(Miután kipakoltam a fényképezéshez mindent, megláttam a szomszédasszonyt, aki éppen ablakot mosott. Odamentem köszönni, és egy kicsit ott is ragadtam. A macskánk pedig jól kihasználta ez a soha vissza nem térő alkalmat, és gyorsan befalta a húst. Bezzeg a paprikás krém nem ízlett a kis finnyásnak. Így még sosem jártam, soha nem nyúlt semmihez, nagyon mérges voltam rá. Mindezt ráadásul fényképezés előtt.)

Banános - kávés turmix


Ez a következő ügyeletes kedvenc. Két perc, és már ihatom is. Flat-Cat oldalán láttam majdnem ilyet, és olyan lelkesedéssel írt róla, hogy azonnal megkívántam.
Ő egyébként mindenről nagy lelkesedéssel ír, rengeteg finomságot süt-főz, amiket azonnal posztol. Nem értem, hogy csinálja, én sokszor csak az ötletig jutok el, esetleg a megvalósításig, de vagy a fényképezésre nem jut már időm, vagy a posztolásra. Mostanában kicsit szétestem, de az is lehet, szimplán csak öregszem, de tény, a betervezett dolgoknak csak egy töredékét tudom megcsinálni. Jó lenne újra felpörögni, mert érzem, nagyon nincs ez jól. Rengeteg tervem, ötletem van, jó lenne egyszer meg is valósítani őket.

Hozzávalók:
1 banán
0,5 dl kávé
1 ek kakaópor
2 dl forró víz
1 ek juharszirup
1 kk fahéj
A banánt feldaraboljuk, ráöntünk minden hozzávalót és turmixoljuk.

Karamellás kávés ital

Újabban rákattantam a kávés turmixokra. Ez azért érdekes, mert én nagyon kevés kávét iszom. Előfordul, hogy hetek, akár hónapok telnek úgy el, hogy eszembe sem jut. Ha mégis igen, és itthon vagyok, akkor pedig csokival, sok fagyival és tejjel iszom. Feketén egy évben egy-két alkalommal, azt is akkor, ha úton vagyunk.
A mostanit egy kis karamellás cukorral és tejjel hígitottam, nagyon finom, kellemesen édes lett.

Hozzávalók:
1,5 dl tej
2 db vajkaramellás cukor
0,5 dl kávé
A tejet felforrósítottam, belemorzsoltam a karamellát, addig kevertem, amíg el nem olvadt, majd hozzákevertem a kávét.

Segítsüti átadása 2.




A hét elején sikerült a másik vigaszágasnak, Csillának is elküldeni az islereket egy kis csokoládés epres dzsem kíséretében. Nagyon sajnálom, hogy vele sem találkoztunk személyesen, mert a levele alapján nagyon aranyos, kedves lányt ismertem meg. Akinek ráadásul ilyen édes, huncut szemű, csokiimádó kisfia is van!

Most is nagyon izgultam, hogy jól sikerüljön a süti, és időben, szerencsésen megérkezzen. Nagyon jó volt olvasni Csilla levelében, és a blogjában is, mennyire ízlett nekik.

Csilla szintén nagy csokirajongó, és a Segítsüti bőkezű támogatója, összesen három süteménynek lett a vigaszágasa. Jelenleg második kisfiát várja, csupán pár hete van hátra. Ha van kedvetek játszani, megtippelhetitek a blogjában a szülés idejét, és a szerencsés nyertes pedig boldog tulajdonosa lehet Ana csodás bonbonjainak.


A Segítsüti oldalán közben nyomon követhetitek a számlákat, láthatjátok, mivel sikerült eddig támogatni a koraszülött osztályokat.

csütörtök, november 11, 2010

Birsalmás-szőlős csirke


Egyszerű őszi ebéd. Köret és hús egyben, de ha valakinek mégsem elég, kiegészítheti egy kis krumplipürével. Az íze sokkal finomabb, mint ahogy a képen látszik, megsülve nem valami fotogén étel.

Hozzávalók:
1 csirkemellfilé
2 birsalma
1 kisebb fürt szőlő
5 dkg vaj
só, bors, rozmaring
3 ek birsalma pálinka

A csirkemellet és a birsalmát kockákra vágjuk. Vajjal megkenünk egy tűzálló tálat, belerakjuk a csirkét, fűszerezzük, majd hozzáadjuk a gyümölcsöket. Rámorzsoljuk a maradék vajat, meglocsoljuk pálinkával, majd lefedve sütőben megsütjük (180 fokon).

Ősz 1.








A tegnapi eső után gyönyörű a mai nap. Igaz, reggel nem ezt éreztem, inkább dühöngtem, amikor oviba vittem a lányokat. Mondja már meg nekem valaki, miért éppen akkor kell az utat és minden egyéb javításokat, munkákat végezni, amikor elkezdődik az óvoda? Miért nem lehet nyáron, amikor ráadásul még az idő is jó? Tavaly hetekig nem lehetett megállni az ovi közelében, de túléltük, erre pár hete megint lezárták az utat. Előbb csak a fákat metszették, most pedig rájöttek, meg kellene javítani az utat (ami fényévnyire volt a járhatatlantól), de azonnal. Nem, nem ér rá júniusban.
Mindezt megfejelte, hogy a zugprogram keretében hamaraosan tagjai lehetünk a csatornahálózatnak, cserébe viszont kaptunk két járhatatlan, csupa sáros zugot (mi ugyebár két zug közepén lakunk). Így esélyünk sincs arra, hogy babakocsival, gyalog eljussunk az oviba, ha már egyszer ilyen szép idő van, ugyanis térdig sárosak lennénk, mire kiérnénk az útra. Itt bezzeg nem akarnak újra aszfaltozni.
Nem lehetne esetleg cserélni, és a jó úttal várni nyárig, a járhatatlant pedig megjavítani?
Hazaérve, újra nyugodtan, kimentünk Olíviával az udvarra. Pontosabban kikövetelte, 5 percenként hozta a cipőjét, ezzel jelezve, hogy ideje lenne végre megejteni a délelőtti levegőzést. Ilyenkor első útja a pici tóhoz vezet, szinte szalad, eltéríteni sem lehet. A kavicsdobálás, vizezés még mindig nagyon menő, talán akkor unja csak meg, ha befagy a víz.
A fűzfát viszont nagyon sajnálom, szegény azt hiszi, újra tavasz van...


szerda, november 10, 2010

Gesztenyés-szilvás golyó


Valami geszetenyésre és csokisra vágytam. Ehhez jött még egy kis aszalt szilva és rum. Küllemre akár egy bonbon, de valójában mégsem az. Az íze viszont valami csodás. A külsején még van mit csinosítani, a csokimáz elég gyatra lett, de majd legközelebb. Elnézve a ráfordított idő nagyságát, lesz még sok legközelebb...



Hozzávalók:
25 dkg gesztenyemassza
10 szem aszalt szilva
néhány csepp rumaroma
10 dkg étcsokoládé
1 ek olaj
A geszenyemasszát kiolvasztottam, majd hozzákevertem a rumaromát, és az apróra vágott szilvát. Golyókat formáltam belőle, majd beraktam egy kis időre a fagyasztóba. A csokoládét gőz fölött megolvasztottam, hozzákevertenm az olajat.
A golyókba szúrtam egy fogvájót, belemerítettem a csokiba, majd beleszúrtam egy darab hungarocellba.








vasárnap, november 07, 2010

Kifőztük Karácsony


Egy ideje már láthatjátok a a piros karácsonyfát a blog jobb oldalán. Talán sokan már rá is kattintottak, és megnézték, mit takar.
Egy újabb nemes kezdeményezés, ezúttal 115 blogger közreműködésével. Sikerült megalkotni egy nagyszerű karácsonyi kiadványt, melyben karácsonyi ételek, italok, ajándékötletek kapnak helyet. Ez a kiadvány mindenki számára elérhető, aki valamennyi pénzt utal át a megadott bankszámlára. Minimum összeg nincs, mindenki annyit ad, amennyit tud, ne feledjétek, a legkisebb is számít. Cserébe letölthető ezt a nagyszerű gyűjteményt. A befolyt adományokat pedig a Magyar Élelmiszerbank Egyesület segítségével eljuttatják rászoruló gyerekeknek és családjuknak. Természetesen minderről fényképes beszámolókat olvashattok.
Eddig több, mint 800 ezer forintot sikerült összegyűjteni. Segíts Te is!

Nagyon jó dolog ajándékot kapni karácsonykor, de legalább ennyire jó adni is! Segíts, hogy másnak is szép karácsonya legyen!

További részletet
itt olvashattok!

Petőfi rostélyos


Marhahúst nem eszünk túl gyakran, pedig szeretjük. Az elkészítése sem bolnyolultabb, mint a sertésé, viszont jó minőségű húst beszerezni kész művészet. Ezt a darabot még nyáron kaptuk, egy szürkemarha boldog tulajdonosa volt valamikor. Egy ideig csak nézegettem a fagyasztóba, egyik rekeszből a másikba pakoltam, miközben megjegyeztem, a következő hétvégén ebből lesz az ebédünk.
Az elkészítésén nem nagyon variáltam, maradtam egy hagyományos változatnál. Az előző csokis keksz után erre már nem igazán tudom, mit mondhatnék, mennyire nem diétás...



Hozzávalók:
70 dkg marha rostélyos
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
15 dkg füstölt szalonna
1 zöld és 1 piros kaliforniai (vagy egyéb) paprika
liszt
só, bors, majoranna, paprika
4 dl paradicsomlé
A húst kb. 5 mm vastagra szeleteltem. A szalonnát felkockáztam, zsírjára sütöttem, majd kiszedtem a serpenyőből egy tűzálló tálba. Ezután a hússzeleteket lisztbe forgattam, néhány percig sütöttem a forró zsírban, és a szalonnára szedtem. A felkockázott hagymát és paprikát üvegesre pároltam a megmaradt zsírban. Megszórtam egy púpos evőkanál paprikával, hozzáadtam a feldarabolt fokhagymát, beleöntöttem a paradicsomlevet, megszórtam a fűszerekkel, és összefőztem. Végül ráöntöttem a húsra, befedtem a tálat, és kb. 170 fokos sütőben másfél- két óráig sütöttem, amíg a hús meg nem puhult.
Megjegyzés:
A mártás össze is turmixolhatjuk, miután kiszedtük belőle a húst, én nem szoktam.

Háromcsokoládés - narancsos keksz


Egy újabb keksz, igazi bomba, fogyókúrázók inkább ne olvassák tovább! Sok csoki, cukor, vaj - minden olyan, ami finom, de nem éppen diétás. Kívül ropog, kissé ragacsos, belül puha. Kicsi, de ronda.


Hozzávalók:
10 dkg étcsokoládé
20 dkg vaj
2 tojás
25 dkg lágy sötét nádcukor
5 dkg tejcsokoládé
5 dkg fehércsokoládé
40 dkg liszt
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
5 dkg kandírozott narancshéj apró darabokra vágva
A vajat megolvasztottam a csokival. A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kissé kihűlt vajas csokit. Belekeveretem a lisztet, melybe előtte belevegyítettem a sütőport és a szódabikarbónát. Végül beledolgoztam a kétféle csokoládét és a narancshéjat is, és 1 órára hűtőbe raktam. Ezután kis golyókat formáltam belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. 170 fokon kb. 10 perc alatt megsütöttem.




Paszternák krémleves



A pasztinák, vagy paszternák a fehérrépához hasonló, de mégsem ugyanaz. Vastagabbra nő, színe sárgább, az íze viszont édesebb, így például húslevesbe nem igazán, vagy csak nagyon mértékkel ajánlom. Energiatartalma kétszer nagyobb, B1 és B2 vitaminokban is gazdagabb.
Most egy egyszerű krémlevest készítettem belőle.

Hozzávalók:
2 paszternák
1 db krumpli
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1,5 l húsleves
frissen őrölt bors, só
5 dkg vaj
2 dl tejszín

A paszternákot és a krumplit kisebb kockákra, a hagymát apróra vágtam. A vajat megolvasztottam, és a hagymát üvegesre pároltam benne. Hozzáadtam a paszternákot, belenyomtam a fokhagymát, majd felöntöttem a húslevessel. Amikor megpuhult a zöldség, hozzáöntöttem a tejszínt, borsoztam, sóztam, és újra felfőztem. Amikor kissé kihűlt, turmixoltam. Tálaláskor csepegtettem rá egy kis gombás olívaolajat.

szerda, november 03, 2010

Sárgarépás - tojásos sajtkrém


Szörnyű éjszakám volt. Álmomban régi osztálytársakkal, barátokkal találkoztam, és mindig menekültünk, mert valaki bántani akart minket. A személyek folyamatosan változtak körülöttem, de a félelem megmaradt. A sokadik álom után már nem tudtam visszaaludni, vagy inkább nem is akartam. Az éjjeliszekrényről előhalásztam a telefonom, és döbbentem néztem, még csak hajnal négy óra van. Egy ideig csendben feküdtem, majd forgolódtam, hallgattam a gyerekek csendes, és a férj hangosabb szuszogását. Felvetettem a lehetőséget, mi lenne, ha felkapcsolnám a kislámpát, és folytatnám a pár napja elkezdett könyv olvasását. Talán mire felkel a család, ki is végezném. Ránéztem a mellettem alvő férjre, és inkább letettem róla. Szerencsére. Reggel kiderült, alig aludt valamit, pontosabban ő akkor merült mély álomba, amikor én felkeltem. Gondolatban csendben leosontam a lépcsőn, felkapcsoltam a nappaliba a villanyt, lefeküdtem a kanapéra, és batakarózva kezdtem el olvasni. Erre végül nem vitt rá a lélek, nem volt kedvem a sötétben egyedül bóklászni. Így inkább maradtam az ágyban, és gondolkodtam. Végre volt időm rendesen gondolkodni! Végiggondolni azokat a gondolatokat, amelyeket napközben félbeszakítanak a gyerekek, este pedig sokszor hamarabb alszom el, mint ahogy a végére érnék. Közel hat órakor már átrágtam magam a család és jómagam legfontosabb problémáin, és persze rájöttem, ezek nagy része nem is igazi probléma. Megsajnálgattam magamban a legkisebbet, aki ma két védőoltást boldogtalan tulajdonosa lesz. Kitaláltam, mivel lehetne lekötni a nagyok őrületes energiáját. Gondolatban megsütöttem a másik vigaszágasom sütijét. Megterveztem a karácsonyi menüt, és megvettem az ajándékokat.
Fél hétkor nem bírtam tovább. Az olvasásból már nem lett semmi, de a neten utánakerestem néhány régóta foglalkoztató témának. Mire megtaláltam a True Blood kilencedik részének a kalózfordítását, felkelt a legkisebb, és azonnal hangosan kiabálta: "Baba hammamamma!" Itt végeszakadt mindennemű gondolkodásnak, szórakozásnak, indult a nap. Fáradtam levánszorogtam a konyhába (közben félhangosan szidtam megint az emeletet), és éppen kezembe vettem a cumisüveget, amikor a semmiből előkerült a második, aki közölte, ha nem akarom, hogy elsőt is felkeltse, azonnal kapcsoljak egy mesecsatornát. Majd nagylelkűen felajánlotta, amíg én ezt megteszem, ő felviszi legkisebb reggelijét. Miután közöltem, rendben felviheti, viszont mesét nem kap, üvölteni kezdett, amitől első is felkelt. Azt hiszem, ennél a pontnál tértem én is teljesen magamhoz. Nincs mese, indul a nap. Miután megegyeztünk, ki melyik ruhájába bújik aznap, milyen gumit tesz a hajába - ugyebár nőből vannak, és ez nagyon fontos kérdés - megreggeliztünk, fogat mostunk, a nagyok totál felpörögtek. Én közben egyre jobban úgy éreztem, szétszakad az amúgy is arcüreggyulladástól hasogató fejem. Megpróbáltam szép szóval, egyre hangosabb fenyegetéssel, és "urambocsá" csokival halkabbra bírni őket, sikertelenül. Amikor a legkisebb is bekapcsolódott, úgy éreztem, a fejem ezer darabokra törik szét. A nagy hangzavarba belevisított, pontosabban beleénekelt a telefon. Előbb arra gondoltam, fel sem veszem, nem bírok még egy emberi hangot, de bennem motoszkált a kis ördög, mi van, ha valami fontos. Pár perc múlva hálát rebegtem, amiért felvettem. A nagynéném megmentett. Megkérdezte, nem vinném-e át a lányokat játszani az unokáival EGÉSZ NAPRA. Szerintetek? Gondolkodtam rajta egy percet is? Naná, hogy nem. Cipő, kabát fel, autóba be, irány Dorog. Egy óra múlva újra itthon a legkisebbel. A fejem a fájdalomtól még mindig lüktetett, de végre nem a zajtól.
Gonosz anya vagyok? Lehet igen, de bevallom, néha úgy érzem, nekem is jár egy kis szabadság. Nagyon sokat vagyok egyedül a lányokkal, férj minden egyes nap dolgozik, este fáradt. Persze, segít ő, amennyit bír és amire ideje van, de sokszor ez kevés. Néha besokallok a gyerekektől, a házimunkától, és legszívesebben elmennék egy nap szabadságra. Vagy egy hétre. Tudom, anyám szavaival élve - mindig ezt kapom, ha panaszkodni merek - én akartam három gyereket, amit nem is bánok egy percig sem, de ez akkor is kőkemény meló, még akkor is, ha kívülről az látszik, milyen jó dolga van az otthon lévő kismamának.
Hogy keveredik ebbe bele a sajtkrém? Ja, kérem, időközben szépen kihagytam. Szóval reggel, amikor a konyhaasztalra görnyedve próbáltam összeszedni magam, úgy éreztem, most valami finomat, valami mást kell ennem. A sajtkrém adta magát, mivel a szavatossága hamarosan lejár, tojás volt a hűtőbe dögivel, hagyma a kamrába szintén. A sárgarépa pedig kellett a színével, elvégre a narancssárga feldobja az embert, nem?
Végre jöjjön a recept is:

Hozzávalók:
10 dkg natúr sajtkrém
1 nagy sárgarépa
1 kicsi fej lilahagyma
2 tojás
1 kk mustár
2 ek tejföl
só, frissen őrölt bors.

A tojást megfőztem, lereszeltem apró lyukú reszelőn a répával együtt. Belekevertem a sajtkrémet, a tejfölt, sót, borsot és a mustár, vegül az apróra vágott hagymát. Alaposan összekevertem.

kedd, november 02, 2010

Csajos dumák - nem gasztro

Karolinával orvosnál voltunk. Nagyon kedves, aranyos volt velünk mindenki. Utána beültünk a kórház mellett lévő cukrászdába, ahogy megígértem neki. Amíg ette a kiválasztott süteményét, beszélgettünk a tulajdonossal, találkoztunk a cukrásszal. Amikor végeztünk, beültünk az autóba. Látom, Karolina nagyon gondolkodik valamin. Egyszer megszólalt:
"Anya, szeretem az ilyen jó emberekete, csak kár, hogy kevés van belőlük!"

Keresztanyáméknál voltunk. Karolina megáll az akvárium előtt, kérdezi:
- Hogy hívják a halakat?
- Nincs nevük.
- Ja, akkor azért nem tudnak beszélni.

Megérkeztünk szintén keresztanyámékhoz, amikor Lina szomorúan megszólal:
- Nem ismert meg a kutyátok, mert nem köszönt.

Olívia néhány hetes volt, amikor a barátnőmék babalátogatóba érkeztek hozzánk. A legkisebbik az ebédlőben, a pihenőszékben feküdt, Bea megállt előtte, figyelte. Ekkor Lina odaszaladt, és megszólalt:
- Megfoghatod, igazi!

Szintén a barátnőmék látogattak meg minket. Én Olíviát öltöztettem, a lányok az udvaron játszottak. Beáék nem tudták kinyitni a kaput, megkérdezték a lányokat, hogy kell, akik nem tudtak segíteni. Lina egyszer csak megszólal:
- Egyszerűen csak gyertek át rajta!
Folyt. köv.