hétfő, december 27, 2010

Bonbon








Az elmúlt hetekben bonbonokat gyártok. A csokis hétvégi kiruccanásunkon beszerzett szilikonos formákban sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos, kézzel mártogatós módszerrel, bár tény, utóbbi változatosabb. Eleinte csak a magunk örömére alkottam párat, majd beindult az ajándékgyár. Karácsony előtt ez jó időzítés volt, hiszen ki az, aki nem örül egy kis csokinak?

Eddig a következő ízésítésekkel készítettem:
- tonkababos csokoládékrémes, étcsokoládéval
- vaníliás gesztenyekrémes, étcsokoládéval
- levendulás málnás ét - és tejcsokoládéval
- gyömbéres citromkrémes, étcsokoládéval
- Calvados -os almazselés, étcsokoládéval
- körtezselés vilmoskörtével, étcsokoládéval
- levendulás málnás málnalikőrrel, étcsokoládéval
- levendulás málnás csokoládékrémmel, étcsokoládéval
- kávékrémes étcsokoládéval
- csokilikőrös csokoládékrémes ét - és tejcsokoládéval
- szilvás - mákos fehércsokoládéval
- szilvapálinkás aszalt szilvás, marcipános, étcsokoládéval
- barackpálinkás aszalt barackos, marcipános, étcsokoládéval
- mogyorókrémes tej - és étcsokoládéval

Nekem a csokilikőrös csokikrémes és a levendulás málnás a kedvencem, szigorúan étcsokoládéval. Semmi bajom a tejcsokival, előfordul, hogy azt kívánom meg, de egy finom, minőségi étcsokoládéval soha nem cserélném el. A bonbonok készítésénél is nagyon fontos, hogy mindig jó minőségű csokoládét válasszunk.
Ahhoz, hogy a bonbon szép fényes maradjon, első lépés a csokoládé temperálása, azaz melegítése, hűtése, újra melegítése.
Én a szilikonos formákat is megmelegítem mikróban egy kicsit, majd ecsettel kenem körbe a mélyedésket. Fény felé fordítva ellenőrizhetjük, rendesen körbekentünk-e minden pici rést. Ezután hűtőben megdermesztük, majd újra átkenjük vékony rétegben csokoládéval, és ismét lehűtjük. Ilyenkor már nehezebb vele dolgozni, mivel a hideg csokoládé azonnal lehűti, és dermeszti a következő réteget. A töltésnél figyeljünk arra, hogy ne tömjük meg nagyon a csokoládéhüvelyeket, hagyjunk helyet a tetején a csokinak. Tölthetjük habzsákkal, vagy kis kanállal is. Én a töltelékkel is visszarakom hűteni. Végül a megmaradt csokoládét újra megolvasztom, és rákanalazom (pici kávéskanállal) a töltelékre. Ezután néhány óra hűtés következik, majd egyszerűen csak kippattintjuk a formából a bonbonokat. leírva kicsit macerásnak hangzik, de valójában nem az.

A tej- és étcsokoládéval aránylag egyszerű dolgozni, a fehércsokoládéval viszont elég küzdelmes. Nehezen olvad, könnyen csomósodik, nehezebb kenni, ráadásul vigyázni kell, hogy elég vastag rétegben kenjük a formákba, különben a sötétebb töltelék átüt rajta.

szombat, december 25, 2010


Áldott, békés karácsonyt kívánok!
Köszönöm, hogy olvastok!

csütörtök, december 23, 2010

Spéculoos


Ez egy igazi, ropogós keksz mézes beütéssel, a kekszes dobozok ideális tartozéka. Elkészítése egyszerű, ha kisgyerekünk van, még jó móka is.



Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
10 dkg darált mandula
4 kk mézes fűszerkeverék
1 csipet só
30 dkg puha vaj
25 dkg nádcukor
2 tojás
2 kk szódabikarbóna
fél rúd vanília
Összekeverjük a lisztet a mandulával, sóval, a fűszerkeverékkel, a szódabikarbónával. Másik tálban pedig összedolgozzuk a vajat a cukorral, a vanília kikapart belsejével és a tojással. Belekeverjük a lisztes keveréket, alaposan összedolgozzuk, majd hűtőben minimum egy órát pihentetjük. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk fél venti vastagra, szaggatjuk, szilikonos sütőpapírra rakjuk, majd 180 fokon 8-10 perc alatt megsütjük.





Recept:
Stahl magazin 2010. tél

Forró csokoládé - Ajándék a konyhából




Egy másik forró csokoládé következik, amit az ízét a kandírozott narancshéj varázsolja különlegessé.
Hozzávalók:
1 kicsi üveg
10 dkg étcsokoládé korong (vagy csoki szépen feldarabolva)
5 dkg nádcukor
1 ek kandírozott narancshéj
Az üveg tartalmát beleöntjük 4 dl tejszínbe, és addig melegítjük, amíg a csokoládé el nem olvad.

Rozmaringos fehércsokoládé ital - Ajándék a konyhából


Nem így terveztem az elmúlt heteket. Abban bíztam, majd sütök-főzök, ajándékozok, és gyűjtöm a blogra a jobbnál jobb karácsonyi recepteket. Helyette nincs időm, energiám semmire, egyedül vagyok a gyerekekkel, betegek vagyunk, és vacakol a net, néha egy napig sem hajlandó működni, és baj van a bloggerrel, nem akar menteni és közzétenni.
Az úti beszámolót kicsit félretettem, megpróbálok feltölteni néhány gasztoajándékot, amit még esetleg nem késő elkészíteni karácsonyra sem, vagy egyéb alkalommal.

Először hoztam egy finom italt. Nagyon egyszerű, a hozzávalókat szépen elrendezzük az üvegbe, majd kis cédulán mellékeljük az elkészítés módját.

Hozzávalók:
1 kicsi üveg
10 dkg fehércsokoládé
2 ek nádcukor (én a világosat választottam hozzá)
3 kis ág rozmaring
1 rúd vanília kikapart belseje
Az üveg tartalmát beleöntjük 2 dl tej és 2 dl tejszín keverékébe, majd addig melegítjük, amíg az összes cukor és csokoládé el nem olvad. Kicsit állni hagyjuk, majd eltávolítjuk belőle a rozmaringot.

péntek, december 17, 2010

Advent, Bécs, szabadság



Nemrég kaptunk három nap kimenőt a nagyszülőktől. Péntek reggel telepakoltuk az autót, leadtuk a gyerekeket, majd elindultunk Pestre. Annyira jó volt úgy utazni, hogy végig tudtam mondani egy mondatot anélkül, hogy valaki belekiabált vagy visított volna! Előző nap pontos tervet készítettünk, hová szeretnénk eljutni, melléraktuk a térképet, de az első üzlet után rájöttünk, a felére sem lesz idő. Így végül jól bevásároltunk a Culinaris egyik üzletébe, majd sikeresen eladtuk a régi fényképezőgépet (hurrá, végre lesz egy szuper vakum!). Megtaláltuk a Keserédest, jól kigyönyörködtük magunkat, és feltankoltunk a bonbonokból, nehogy csokihiányunk legyen vasárnapig, mielőtt eljutunk a csokikóstolóra.

Moháék sajnos lebetegedtek, így a találkozó elmaradt, átraktuk vasárnapra. Mivel az időjósok elég rossz híreket mondtak egész nap, így már nem csavarogtunk tovább, elindultunk Sopronba. Utólag kiderült, ez nagyon bölcs döntés volt, mivel az út felétől szörnyű volt az idő. Majdnem dupla annyi idő alatt értünk a panzióba, mint régen.

Másnap korán keltünk, és elindultunk Ausztriába. Először egy kertészetet céloztunk meg Tulln külvárosában, lelkileg felkészültünk valami hasonlóra, mint amit 4 éve Angliában láttunk, viszont csalódtunk egy hatalmasat. Semmi karácsonyi hangulat nem volt, leszámítva néhány mikulásvirágot. Még fenyőfát sem árultak.

Ezután végre megcéloztuk a bécsi adventi vásárt! Erről is készítettem pontos listát, arról álmodoztam, majd körbejárunk néhányat, belevegyülünk a forgatagba. Az utóbbiből nem volt hiány, de az előbbi elmaradt. Miután eltévedtünk, örültünk, hogy találtunk egy vásárt. A Városháza előtti téren idén 25. alkalommal rendezték meg a vásárt, 145 standdal, amit sajnálok, hogy nem láttunk esti fényben, és az élőzenéről is lemaradtunk. A hideg ellen ittunk egy forró puncsot, ettünk egy finom sonkás melegszendvicset, és belevetettük magunkat a tömegbe. Eleinte még élveztük a vásárt, megálltunk a gyönyörű gömbök, ajándéktárgyak előtt, végigkóstoltunk sok finomságot, és még a tömeg is elviselhető volt. Egy óra múlva viszont már mozdulni is alig tudtunk.

Sajnálom, hogy nem tudom nagyobb méretben feltölteni a blogra a képeket, de ha rákattintottok, nagyítható!




Ez a Herzerlbaum, melyet 280 darab világító szívecske díszít.



Két ilyen bögrét hoztunk haza. Az itallal együtt ki kell fizetni a bögrét is, de ha valaki nem kéri, és visszaviszi, miután kiürült, visszakapja az árát. A legtöbb helyen csak a sötétkék volt, végül az utolsó pillanatban fedeztük fel az egyik puncsosnál ezt a fehéret, és sikerült megszerezni. Bár a forró csokitól kicsit elment a kedvem, amikor megláttam, milyen furcsa rózsaszín árnyalata van...








Ilyen jól talán még soha nem esett a héjában sült krumpli, mint amit itt vettünk.






Gyönyörű fenyődíszeket láttunk, bár az áruk nagyon borsos. Jó mélyen a zsebébe kell annak nyúlni, aki innen szeretné feldíszíteni a karácsonyfáját. Emlékbe hoztunk haza mi is egy szép csillagot, profin becsomagolva, nehogy összetörjön.





Hazafelé még megálltunk Kismartonban. Ugye, milyen csodaszép volt kivilágítva a kastély? Érdekes volt látni, hogy a bejáratnál egy magyar pár árulta kenyérlángost.

Az udvaron élőzene szólt, bármerre néztünk, mindenhol formás fenyől áltak feldíszítve. Azt hiszem, idén itt kapott ez első, igazi karácsonyi hangulat. Még a hideg sem zavart, nagyon nyugodt, békés volt minden, az emberek mosolyogtak egymásra, az árusok kedvesek voltak, és az árakkal sem szálltal el nagyon. Sétáltunk egy nagyot, a csajoknak vettünk egy kis apróságot, megint ettünk-ittunk, miközben hallgattuk a zenészeket. Sajnálom, hogy ilyen messze lakunk, biztos vagyok benne, hogy hetente elmennénk. Bécs szép volt, jó volt, de valami nekem hiányzott. Ezt a valamit Kismartonban megtaláltam, pedig itt csupán néhány bódéból állt az adventi vásár.



Ha arra jártok, nézzétek meg, megéri!

Puha mézes




Az elmúlt napokban többen hívtak, és puha mézes receptet kerestek. Íme:



Hozzávalók:

50 dkg liszt
17 dkg porcukor
25 dkg vaj vagy margarin
20 dkg méz
1 egész tojás és 1 tojássárgája
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 kk vanília kivonat vagy 1 cs bourbon vaníliás cukor, vagy fél rúd vanília
2 kk szódabikarbóna



A lisztbe szitáljuk a porcukrot, szódabikarbónát, hozzáadjuk a vaníliát és a fűszerkeveréket. A közepébe mélyedést készítünk. Beleöntjük a kissé felvert tojást, és a mézet a vajjal, amit előtte összemelegítettünk. Alaposan összegyúrjuk, majd egy napra hűtőbe tesszük. Fél centisre kinyújtjuk, szaggatjuk, szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, és 170 fokos sütőben néhány perc alatt megsütjük. Érdemes néhány darabbal próbasütést végezni, kitapasztalni a pontos sütési időt, mert könnyen keményre süthetjük. Ne tévesszen meg minket, hogy a tészta puha, amikor kivesszük a sütőből, mire kihűl, sokat szilárdul.



A tésztába keverhetünk egy evőkanál holland kakaóport is, ettől sötétebb lesz a tészta, és talán kicsit finomabb is.

2010.12.17.










szerda, december 08, 2010

Angyalka




Az elmúlt hetekben annyi jó dolog történt velünk, de a beszámolókkal nagyon elmaradtam. Amikor volt egy kis időm, a net nem akart működni, és fordítva. Egyszer talán a kettő egybeesik...
A nagy beszámolóra most sincs időm, de valamit azért szeretnék nektek megmutatni.
Idén először vettem részt a gasztrobloggerek angyalkás játékában. Sajnos a találkozóról lemaradtam, de az én Angyalkámmal azért személyesen találkoztam. Olyan szerencsés vagyok, hogy Moha készített nekem ajándékot, és nem is akármilyet! Egy gyönyörű mézes adventi koszorút. Ugye, milyen szép? A házikót ráadásba kaptuk, a lányok odavoltak érte. Bella azonnal el is nevezte angyalok házának, rápakolta az összes, a házban fellelhető angyalt. Nagyon örülök, hogy személyesen megismerkedhettem Mohával és családjával, nagyon aranyosak, barátságosak. Úgy érzem, órákig tudtunk volna beszélgetni, ha nem vártak volna annyira minket a lányok, miután három napja nem találkoztunk.

Ha még nem láttátok a Moha blogját, feltétlenül látogassátok meg, mert egy csoda, amit művel! Az ajádékokról is sokkal szebb képeket találtok, ezek csak egy nagyon gyors fotók, egy visító kisgyerek mellett készültek. Rendeltem még tőle ajándékba mécsestartókat és díszeket, fantasztikus szépek, naponta előveszem és gyönyörködöm bennük. Moha, köszönjük szépen!

Segítsüti átadás 3. - A licit nyertesének


Csütörtökön lesz két hete, hogy végre sikerült átadni a licit nyeretesének, Viktornak is az islereket. Terveztük már néhány hete a találkozót, de valami mindig közbejött. Kedden megbeszéltük, csütörtök délután, 4 után találkozunk. Előző nap elkészítettem a sütiket, fémdobozba zártam. Késő este volt egy furcsa érzésem, így nekiálltam a csomagolásnak is. Az islerek mellé három különböző dzsemet is raktam: vörösboros szilvásat, ananászos körtéset és citromos epreset. Fényképezni már nem volt erőm, gondoltam, másnap délutánig bőven lesz rá idő. Ez végül elmaradt, mert Viktor délelőtt telefonált, ha nekem is jó, hamarabb találkozhatnánk, akár két perc múlva meg is érkezhetnek. Na, itt nyeltem egy jó nagyot, és körbenéztem: a kegkisebb éppen verte magát a földhöz, mivel elvettem tőle a potszívócsövet, és gonosz anyu módjára azt sem engdtem meg, hogy a felmosónyelet nyalogassa. Közben a konyhában kikészítve várt az ebéd összes hozzávalója. Végül igent mondtam, majd őrült tempóban próbáltam rendet rakni, azaz elpakolni mindent olyan helyre, amit feltételezhetően nem kell kinyitni. (Így történhetett, hogy csak a hazautazásunk után találtam meg a sütőben a zöldségeket, mivel aznap már csak egy gyors ebédet főztem, és teljesen elfelejtkeztem róluk.)


Azt nem mondom, hogy két perc alatt minden a helyére került, de azt hiszem, abban a pillanatban, amikor megszólalt a csengő, már nem idegesített. Örülök, hogy személyesen megismerkedhettünk Viktorral, bár azt sajnálom, hogy nem az egész családdal. Kiderült, a családban nem Viktor volt az egyetlen Segítsüti győztes, a felesége is licitált, és vigaszágasként már át is vette a kekszeket.


Itt is köszönöm szépen a felajánlásukat, aminek segítségével a Segítsüti összesen 4 606 435 forintot gyűjtött össze a koraszülött osztályok támogatására. A számlák szépen sorakoznak az oldalon, mindenki követheti, mivel ajándékozzák meg a kórházakat!


Aki idén lemaradt, ne bánkódjon, márciusban újra indul a licit mások megsegítésére!


Ezennel számomra végetért a sütiátadást, köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy segíthettem!