hétfő, január 24, 2011

Sonkás-olajbogyós csiga


Szombaton ez volt a másik gyors vendégváró. Készítettem már többször, egyszerű, és finom is. Finom melegen és hidegen is. A tölteléket variálhatjuk, a hűtő tartalmának, ízlésünknek megfelelően.

Hozzávalók:
2 ek mustár
10 szelet sonka
kb. 15 db magozott olajbogyó
5 dkg sajt
1 cs leveles tészta

A tésztát megkentem mustárral, ráterítettem a soknaszeleteket. Az olajbogyókat félbevágtam, rászórtam a sonkára, majd ráreszeltema sajtot. Szorosan feltekertem, kb. 1 centis darabokra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe 180 fokon készre sütöttem.

Csokoládés banánkenyér


Szombaton vendégeink voltak. Mivel egyedül voltam a lányokkal, a ház is szaladt, valami gyors, egyszerű sütire maradt csak idő. Az alapötletet két, igencsak barnulásnak induló banán adta. Ehhez jött még egy kis (már-már kötelelezőnek számító) csokoládé, némi egyéb hozzávaló. Kb. 10 perc alatt elkészült egy finomság. Utólag jutott eszembe, elfelejtettem belekeverni a reszelt citromhéjat, pedig az még dobott volna rajta egy kicsit.

Hozzávalók:
2 banán
15 dkg étcsokoládé
1 cs sütőpor
20 dkg liszt
20 dkg vaj
3 tojás
20 dkg nádcukor
2 csapott ek holland kakaópor
3 ek rum

A csokoládét megolvasztottam, hűlni hagytam. A lágy vajat habosra kavartam a cukorral, rummal, összetört banánnal, csokoládéval. A többi hozzávalót összekevertem, majd beleöntöttem a vajas keverékbe, alaposan összedolgoztam. Kivajazott formába öntöttem, majd 180 fokon kb. 50 perc (tűpróba!) alatt megsütöttem.

péntek, január 21, 2011

Gesztenyés - csokoládés keksz


December óta vár a kamrában egy csomag gesztenyeliszt. A Culinaris egyik boltjában sokáig nézegettem, azon gondolkodtam, vajon miért kerestem én néhány hónappal azelőtt. Az árára pillantva (sokszorosa a fehérlisztnek) túlmentem rajta, de végül fizetés előtt valahogy csak belecsusszant abba a bizonyos kis fonott kosárba, a sok különlegesség mellett. Itthon helyett kerestem neki a kamrában, majd jól elfelejtettem mindaddig, míg egy kis leltározás közben a kezembe nem akadt. Körbenéztem a neten, hátha ráismerek arra a receptre, amit egykor meg szerettem volna sütni, de nem találtam rá. Igazából nem is nagyon találtam receptet, csupán néhányat, a legtöbb helyen ugyanaz ismétlődött. Végül összeszedtem még hozzá néhány dolgot, öntöttem ebből és abból is egy kicsit. Először hagyományos tortaformát vettem elő, de eszembe jutott, ha véletlenül nehezen lehet szeletelni, abból nem tudok Bellának a néptáncos uzsonnadobozába pakolni. Így maradt a bevált kekszforma. Mivel a tészta kissé lágy volt, az első adagot aggódva figyeltem, vajon mi lesz belőle. A végeredmény egy puha, nagyon finom, fűszeres sütemény, lágy csokidarabokkal. Este a maradék a tálban maradt fedetlenül, és mégsem száradt meg, ugyanolyan maradt, mint volt.
Lassan elgondolkodhatok azon, hogyan kellene beszerezni a következő adag gesztenyelisztet? Miért nincs itt, keleten egy különleges élelmiszereket áruló bolt sem?





Hozzávalók:
20 dkg gesztenyeliszt
10 dkg finomliszt
3 tojás
15 dkg nádcukor
2 tk rumaroma
2 ek olaj
2 dl tej
1 cs sütőpor
2 ek holland kakaópor
10 dkg étcsokoládé
A tojást habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáöntjük az olajat, tejet és aromát. A liszthez adjuk a sütőport és a kakaót, alaposan elkeverjük a tojásos keverékben. Végül hozzáadjuk a csokoládét. Kiolajozott formába kanalazzuk, majd 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütjük.

szombat, január 15, 2011

Csirkés - cukkinis quiche


Előfordul az néha, pontosabban mostanában egyre gyakrabban, hogy valami gyors, egyszerű ebédre vágyom, de azért fontos, hogy tartalmas is legyen. Erre az esetre tartogatok a fagyasztóban egy-két csomag leveles tésztát. Ezután már csak a hűtő tartalmától függ, mivel töltöm meg.
A fagyasztott leveles tésztával nagyon egyszerű dolgozni. Kb. 2 órával használat előtt kivesszük a hűtőből, és szobahőmérsékleten hagyjuk nyugalomban kiolvadni. Ezalatt bőven van időnk végiggondolni, mivel szeretnénk megtölteni.
A legutolsóval én egy nagyobb kerek kerámiatálat, és két kis formát béleltem ki. A töltelék pedig a következő volt:

Hozzávalók:
2 kisebb cukkini
40 dkg csirkemell
1 fej vöröshagyma
4 ek olívaolaj
2 paradicsom
3 dl tejszín
2 egész tojás
10 dkg füstölt sajt (Karaván)
10 dkg reszelt feta
só, bors, bazsalikom

A vöröshagymát apróra daraboltam, a cukkinit meghámoztam, félbevágtam, vékonyan felszeleteltem. 2 evőkanál olajon megpároltam előbb a hagymát, majd a cukkinit, közben, szórtam rá egy kevés sót, és őröltem egy kis borsot. Ezután kivettema serpenyőből, beleöntöttem a maradék olajat és a kicsi kockákra vágott húst. Puhára sütöttem kevés sóval és borssal. A többi hozzávalót összekevertem a paradicsom kivételével, azt feldaraboltam kis kockákra. A tésztára pakoltam a cukkinit, paradicsomot, a húst, majd a tojásos keverékkel leöntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütöttem.



csütörtök, január 13, 2011

Fokhagymás csiga



Egy ötlet arra, mi legyen a maradék tésztával, ami kimaradt az előző napi pizzasütéből.

Kb. 20 dkg lisztből készült tészta várt a sorsára a hűtőben. Valami nagyon fűszereset kívántam. Így megmelegítettem 5 dkg vajat, belenyomkodtam 5 gerezd fokhagymát, őröltem rá egy kis borsot, jól összekevertem. A tésztát vékonyra kinyújtottam, megkentem a vajas fokhagymával, majd megszórtam kevés füstölt sóval (Maldon, tölgyfával füstölt só). Szorosan feltekertem, kb. 1 centis darabokra vágtam, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. Felovasztottam még 5 dkg vajat, alaposan megkentem vele a csigákat, majd 180 fokra melegített sütőben megsütöttem.

Sajtkrémes-csokoládés muffin


A mostanában sütött muffinok közül ez volt a legfinomabb! Igaz, az első 12 sütését elszúrtam, kicsit túlsütöttem (ez látszik a képeken is), de a maradék háromnál már vigyáztam, így lágy maradt a teteje. A csokis alja brownie-szerű, kicsit ragadós, nem, nem sületlen, ilyennek kell lenni.

Hozzávalók:
13 dkg vaj
13 dkg étcsokoládé
2 tojás
csipet só
3/4 pohár nádcukor ( a pohár 2 dl)
1/2 pohár liszt
1/2 pohár cukor
25 dkg sajtkrém
1 tk vaníliaesszencia
1 tojás
A vajat megolvasztjuk a csokoládéval. A tojást habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a csokis vajat, majd beleszórjuk a lisztet és a csipet sót. A muffinsütő mélyedésibe papírt rakunk, majd félig megtöltjük a tésztával.
A cukrot összekeverjük a sajtkrémmel, tojással, vaníliával. Rákanalazzuk a csokis tésztára, villával kicsit összekeverjük, majd 160 fokon sütjük 30-35 percig.

szombat, január 08, 2011

Harrer Chocolat

(kép forrása)


Decemberben, a soproni kirándulásunk egyik fénypontja a Harrer Csokoládéműhely kóstolója volt. Hónapok óta vágytam rá, különösen mióta látta Szepykénél. Fantasztikus volt, minden csokiimádó álma!

Az osztrák eredető Harrer cukrászdinasztia négy generáció óta készíti a különbőző édességeket. Karl Harrer életet álma teljesült a csokoládékészítéssel. A cég alapfilozófiája szerint a legjobb minőséget és választékot kínálják modern, kellemes környezetben. Ezt Sopronban maximálisn meg is valósították.

A csokoládékostólóra előzetes bejelentkezés alapján várják az érdeklődőt, naponta kétszer, 10.00 és 14.00 órakor.

A kóstoló előtt már egy órával megérkeztünk, mivel utána azonnal indiltunk tovább Pestre. Utólag kiderült, nagyon helyesen, minimum egy idő kell ahhoz, hogy rendesen végignézzük a kínálatot, a gyönyörű süteményeket, bonbonokat, a rengeteg csokoládét, ajándéktárgyat, megkóstoljunk helyben néhány finomságot. Szinte mindegyik ízű csokoládéból hoztunk haza, egy részét a kicsomagoltak közül, másik részét pedig a kimérősből. A cukrászda modern, kényelmes, tágas, csendes, órákat képes lennék eltölteni ott egy-egy finom sütemény, kávé társaságában.

Miután jól bevásároltunk, kezdődött a bemutató. Egy szimpatikus, kedves hölgy tartotta. A legelején egy kisfilmet néztünk meg a kakaóbab ültetvényektől egészen a csokoládé készítéséig, majd elkezdődött a kóstoló.

Miközben itthon kibontunk egy tábla csokoládét, nem is gondoljuk, milyen hatalmas munka van mögötte, mire az a papírba kerül. A kakaófának is több fajtája létezik. A fa tudományos neve Theobroma cacao, ami görögül annyit jelent: istenek eledele. A kakaóbab szüretelés nem egyszerű, mivel a fa törzse könnyen törik, a gyökere nem hatol mélyre, ezért nem szabad felmászni rá. A szedők hosszú nyelű késeket használna, hogy elérjék a termést. Ezután felvágják a hüvelyeket, és kiszedik belőle a babot. Amikor a kakaóbab levegővel érintkezik, a színük sötétedik. Ezután ababokat egymásra halmozziák, erjesztik, mialatt sötétbarnára színeződnek. Ezután kiszárítják őket, majd elszállítják a csokoládégyárba. Itt megtisztítják, válogatják, és pörkölik, ezáltal a legerősebb csokoládéízt, illatot, aromát hozzák ki belőlük. A babokat a fajtájuktól függően különbőző ideig pörkölik 99-140 fokon. Később összetörik a babokat, a héjukat eltávolítják, az összezúzott kakaóbabokat ledarálják, sűrű pasztává őrlik. A kakaómassza egy részéből kakóport készítenek. Ehhez egy sajtolóban kinyomják belőle a zsírt, amit kakóvajnak neveznek. A kakaómassza nagyobb részéből nem port, hanem tömör, szilárd étcsokoládét készítenek. Ezt a csokoládégyártók finomítják, édesítik, cukrot, vaníliát, tejport adnak hozzá. Ezt egy hengeren nyomják át, ami finom pasztává őrli a keveréket, amit konsírozógépbe töltenek, hogy tovább finomítság az ízét, textúrájáét. A gép összekeveri, , közben kakaóvajat adnak hozzá, hogy még krémesebb legyen, végül a szemcsés csokoládépaszta sűrűn és bársonyosan jön ki a gépből. Később ezt tovább ízesítik, formázzák.

A bemutatón először ittunk egy kis pezsgőt trüffelgolyóval (ez eszméletlen finom volt, nagyon jólesett!). megkóstoltuk a pörkölt kakaóbabot, rácsodálkoztunk a kakaóvajra, a 2,5 kg csokoládétömbre, és végigkóstoltunk sok-sok csokoládét.


A csokoládékat megvásárolhatjuk így kicsomagolva is, különféle ízesítésekkel. Mivel karácsony előtt voltunk, vettünk többféle ünnepi csomagolással készültet, nekem ebből a mézeskalácsos a kedvencem. Mellette a különféle boros csokoládék a nagy kedvenc, ezekből hoztunk ajándékba is, de ha tudom, milyen finomak, lehet, hogy önző módon megtartom magunknak az öszeset.




Mit szóltok ehhez a gesztenyegolyóhoz? Nagyon édesek, ugye? A csajoknak is hoztunk haza belőle. Mióta megláttam, itthon is szeretnék ilyet készíteni, de egyelőre még csak a fényképeken csodálom.


Különböző ízésítésű teákat is árulnak, mi többek között ebből is hoztunk haza, imádom a szilvát és csokoládét együtt!


Különböző ajándéktárgyakat, könyveket is árulnak, ízlésesen elrendezve. Sajnálom, hogy a könyvekből nem vettem többet, az egyik sorozatot azóta is keresem.


Ilyen kiszerelésben is árulják a csokoládéitalhoz a pasztillákat, persze ebből is létezik több ízesítés. A csokis-szilvás párosítást ebből is kerestem, de sajnos nem találtam. A vásárlásnál kis kártyátákat is mellékeltek hozzá, az elkészítés módjáról. Ezért külön piros pont jár nekik!


Csodás bonbonok, rengeteg ízesítéssel. Annyira elmerültünk a táblás csokoládékban és a süteményekben, hogy útban hazafelé jutott eszenkbe, elfelejtettünk venni. Majd legközelebb!





A bemutató pezsgővel indult, mindegyik pohár alján egy-egy bonbonnal. Az elején jelezni kellett, ki kér alkoholasat és ki menteset.

A pezsgő után pörkölt kakóbabot kóstoltunk. Az íze kissé kesernyés, de érdekes volt.

Jó érzés volt kézbevenni 2,5 kg csokoládét!

Ilyen fiolákban tárolják a különböző csokoládé-pasztillákat. A bemutatón a legjellegzetesebb ízűből adnak kóstolót, de utána bármelyiket meg lehet ízlelni. Ez éppen a Harrer saját, védett márkájú csokoládéja.


A bemutatóteremből egy üvegfalon keresztül ráláthatunk a cukrászüzemre. Sajnos amikor mi voltunk, már nem dolgoztak, a reggeli sütéssel végeztek, így csak két tortaszeletelés, és egy gyors tortatöltést láttunk. Az üzem viszont így messziről is nagyon szuper, szívesen megnézném közelről is, persze munka közben.
Nagy vágyam, hogy egyszer eljussak egy ilyen üzembe, csak egy jó ismerős kellene, aki segít benne!

Különböző ízesítésű csokoládékat lehetett megkóstolni, pl.: rózsaborsos, mentás, kávés, narancsos-chilis, teás, mákos-fehércsokis, karamellás, rózsás, ibolyás, ánizsos, sós, kekszes, gyömbéres-citromos. Határ nem volt, mindenki annyit evett, amennyit bírt. Ahogy körbenéztem, itt már annyira megteltek mindenki, hogy éppen csak kóstolgatták a csokikat.
A sós és az ibolyás nagyon ízlett, a narancsos- chilis viszont nagyon ravasz! Először csak a narancsot lehet érezni a nagyon finom csokiban, majd hirtelen elkezd nagyon csípni. Ezután kötelező gyorsan egy édesebb változatot enni!


A csokoládé készítésével kapcsolatos eszközökből készítettek egy kis bemutatót. Néhány formát szívesen hazahoztam volna.


A csokoládé szökőkútba gyümölcsnyársat lehett mártogatni. A bemutatót forrócsokoládé zárta, de azt már egyszerűen nem bírtam megkóstolni. Úgy éreztem, nem bírok több csokoládét a számba venni. Bezzeg, milyen jó lenne most egy pohárral belőle!

Sajnálom, hogy egy ország választ el minket a Harrer cukrászdáitól, biztos állandó látogatójuk lennék. A bemutató ára felnőtteknek 1990 ft, gyerekeknek 1490 Ft, amiért nagyon tartalmas élményben lehet részünk, csodálatos csokoládékkal. Sopronba kiránduló csokiimádóknak kötelező program! Nem szabad kihagyni, Sopron nevezetességei után tessék beülni a belvárosi cukrászdájukba, majd elmenni a kóstolóra, nem bánjátok meg! Ennyi kedves, udvarias, aranyos eladóval is ritkán lehet találkozni. íezenkívül érdemes gyönyörködni abban a modern, különleges épületben is! Én csak jókat tudok róla írni, számomra nagyszerű élmény volt!
Tessék mondani kedves Harrer család, nem gondoltak véletlenül arra, hogy itt, az ország keleti felében is nyitnak egy cukrászdát? Ilyen minőséggel biztos megérné...
Ha ez nem megy, egyelőre megelégednék egy internetes rendelési lehetőséggel is, legalább a csokoládékból, könyvekből!
Ha szeretnétek többet tudni róla, és még több képet látni, látogassátok meg ezeket az oldalakat:
Aranielkonyhája

szerda, január 05, 2011

Boldog új évet!

Boldog új évet kívánok Mindenkinek egészségben, szeretetben, békességben!
Sajnos megint nem tudok válaszolni a kommentekre, így itt köszönöm meg mindazoknak, akik gondoltak rám, és én is viszont kívánok nekik minden jót!
Képet szintén nem tudok feltölteni, a blogspot kínlódása miatt, ráadásul a 2009 előtt képek elvesztek egy ideje, és sehogy sem tudom őket visszavarázsolni. Lassan érik egy újabb költözés, már csak azt kellene eldönteni, hová, és sok-sok időt szerezni hozzá.
Az új évben tervezek néhány változást, van rengeteg álmom, de nem szeretnék semmit sem elkiabálni. Az az egy biztos, ez az év keményebb lesz, mint a tavalyi, hiszen ősztől újra dolgozom, Bella elsős lesz (de még nem tudjuk, hol), Olívia pedig beépül a bölcsisek közé. Utóbbiért még fáj egy kicsit a szívem, hiszem a nagyok nem jártak, de tudom, muszáj visszamenni dolgozni, és ennyi év itthonlétből (kivéve azt a félévet, amit keményen végigdolgoztam terhesen) jó lesz kilépni. Egy új korszak kezdődik ősztől, de addig még van néhány hónapom arra, hogy megvalósítsam a terveim, élvezzem Olíviával az itthonlétet. Nagyon jó érzés látni, ahogy napról napra fejlődik, tanul a lányoktól. Bella pedig sokat komolyodott, változott, bár a hiszti még maradt. Karolina továbbra is a család bohóca, amit úgy látszik, a legkisebb is felismert, ha unatkozik, odamegy hozzá, és elkezdi piszkálni, csikolni, jelezve, ideje egy kis mókának.
A kertészetben is új feladatok várnak ránk, sajnos elveszítettünk néhány nagyon jó munkatársat (egyet végleg, ami még mindig hihetetlen), és most újakat keresünk. Bízunk benne, hogy idén elkerülnek minket a katasztófák, éppen elég volt a tavalyi. Ilyenkor arra gondolok, ez semmiség ahhoz képest, aki a házát és mindenét elveszítette.
Kívánom, Mindenkinek olyan legyen ez az éve, ahogy eltervezte, megálmodta!