Ősz 1.

A tegnapi eső után gyönyörű a mai nap. Igaz, reggel nem ezt éreztem, inkább dühöngtem, amikor oviba vittem a lányokat. Mondja már meg nekem valaki, miért éppen akkor kell az utat és minden egyéb javításokat, munkákat végezni, amikor elkezdődik az óvoda? Miért nem lehet nyáron, amikor ráadásul még az idő is jó? Tavaly hetekig nem lehetett megállni az ovi közelében, de túléltük, erre pár hete megint lezárták az utat. Előbb csak a fákat metszették, most pedig rájöttek, meg kellene javítani az utat (ami fényévnyire volt a járhatatlantól), de azonnal. Nem, nem ér rá júniusban.

Mindezt megfejelte, hogy a zugprogram keretében hamaraosan tagjai lehetünk a csatornahálózatnak, cserébe viszont kaptunk két járhatatlan, csupa sáros zugot (mi ugyebár két zug közepén lakunk). Így esélyünk sincs arra, hogy babakocsival, gyalog eljussunk az oviba, ha már egyszer ilyen szép idő van, ugyanis térdig sárosak lennénk, mire kiérnénk az útra. Itt bezzeg nem akarnak újra aszfaltozni.

Nem lehetne esetleg cserélni, és a jó úttal várni nyárig, a járhatatlant pedig megjavítani?

Hazaérve, újra nyugodtan, kimentünk Olíviával az udvarra. Pontosabban kikövetelte, 5 percenként hozta a cipőjét, ezzel jelezve, hogy ideje lenne végre megejteni a délelőtti levegőzést. Ilyenkor első útja a pici tóhoz vezet, szinte szalad, eltéríteni sem lehet. A kavicsdobálás, vizezés még mindig nagyon menő, talán akkor unja csak meg, ha befagy a víz.
A fűzfát viszont nagyon sajnálom, szegény azt hiszi, újra tavasz van...