Ezt a lepényt még nyáron találtam Limaránál. Őt úgy gondolom, nem kell bemutatni senkinek, aki gasztroblogokat olvas, már biztosan megfordult nála. Egyes körökben a "kelt tészták királynőlyének" is hívják.
Egy kicsit változtattam a tésztán és a tölteléken is. Imádjuk a fekete erdei sonkát (mindig lapul minimum egy csomag a hűtőben), és ehhez a lepényhez nagyon passzol. Együtt sütöm vele, a tejföllel és a sajttal. Vacsorára, vagy esetleg ebédre, váratlan vendékeknek nagyon ajánlom.
Még a sütőt sem kell bekapcsolni, elég hozzá egy jó serpenyő. és némi gáz.
Érdekes, kezd lassan kialakulni, milyen ételekhez használom az indukciós főzőlapot, és mikor maradok a jó öreg gáznál. Örülök, hogy az utolsó pillanatban még beszuszakoltuk a gázdominót, mert bizony, néha jobb, mint modern társa. Volt, aki le akart beszélni róla, és mindenáron meg akart győzni, nincs értelme a kétféle tűzhelynek, de már látom, nem így van.
(Örülök, hogy megtaláltam ezt a lepényt, így nem töröm tovább a fejem a mai vacsorán.
Néhány perce láttam Limaránál a továbbfejlesztett változatát, mégpedig egy töltött lepényt. Ma letesztelem, és hamarosan beszámolok róla, hátha finomabb, mint egyszerűbb társa.)
Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dkg élesztő
1 ek só
2,5 dl víz
1 tk szárított bazsalikom
5 ek olívaolaj
feketeerdei sonka
tejföl
sajt
A langyos vízben hagyom felfutni az élesztőt, majd összegyúrom az összes hozzávalót, és megvárom, míg letakarva duplájára kel. Ezután golyókat formálok belőle (kb. 8 db), 10 percig pihentetem. Ezután lisztezett deszkán kinyújtöm a serpenyő méretére.
A serpenyőt felforrósítom, a tésztáról lerázom a lisztet, és megsütöm az egyik oldalát (akkor jó, ha a teteje kezd hólyagosodni), majd lehúzom a tűzről. Megfordítom a tésztát, rárakom a feketeerdei sonkát, megkenem tejföllel, megszórom reszelt sajttal, és tovább sütöm néhány percig.
Melegen az igazi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése