szerda, január 28, 2009

Újabb játék

Sylvia megkérdezte néhány hete, mi az öt legemlékezetesebb élményem 2008-ból.
Nehéz összeszednem konkrétan ötöt. Megpróbálok időrendben haladni, és leírni, néhány, számomra fontos eseményt.
Januárban útjára indult a blogom. Pontosabban a nlc-n már hamarabb, de mivel volt több problémám, átköltöztem ide, majd néhány bejegyzés után következett egy kis szünet. Tavasszal újraindultam, majd kezdtem megismerkedni más gasztroblogokkal, és ennek hatására egyre csak csökkent az önbizalmam. Olvastam nagyon jó blogokat, szuper recepteket, és nézegettem a jobbnál jobb fényképeket, miközben az járt a fejembe, én erre soha nem leszek képes. Végül úgy döntöttem, önsajnálat helyett megpróbálok tanulni mástól, és egyre igényesebb lenni.
Májusban átéltem életem első anyák napját úgy, hogy immár a másik oldalon álltam. Nagyon megható volt, persze, én is, mint minden édesanya végigpityeregtem. Pár hónap és már két ünnepségre készülök...
Sajnos nem jött össze a családi nyaralás, de voltunk kirándulni négyesben. Ez számunkra nagy ajándék volt, mivel egész évben ez volt az a két nap, amit teljesen együtt tudtunk tölteni, mint egy igazi család.
Nyáron belekezdtünk a vállalkozásunk bővítésébe, ami kivette az össze energiánkat. Többek között ennek volt köszönthető, hogy ilyen kevés időt tudtunk együtt tölteni.
Ötödiknek nem írnék semmi konkrét dolgot, inkább szeretnék emlékezni a szép emlékekre. Igaz, apátlanul, de volt egy szuper nyaram a lányokkal. Nagyon élvezem, hogy egyre okosabbak, és életrevalóbbak. Most látom igazán a kis korkülönbség előnyeit, az első két évben inkább csak a hátrányaival találkoztam. Eszembe jutnak a közös homokozások, medencézések, rajzolások, gyurmázások, meseolvasások a fűben, hogyan tanult meg biciklizni a nagyobbik lányom. Szerencsére összejött néhány közös főzés, szalonnasütés a barátokkal. Az esti séták, és persze beszélgetések az élet nagy dolgairól a barátnőmmel. Ősszel pedig újra elkezdődött az óvoda, ami szerintem engem jobban megviselt, mint a lányom. Novemberben történt egy csodálatos dolog, amiről később bővebben. Közben elromlott a fényképezőgép, helyette karácsony előtt sikerült választani egy másikat, de úgy érzem, nagyon sok idő kell még ahhoz, hogy kiismerjem. Szép volt az évvége, szerencsére betegség nélkül megúsztuk.
Röviden ennyit szeretnék megemlíteni az elmúlt évről, és most továbbadnám a kérdést Kicsivunak, Zsuzsinak, Vestának.


4 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Köszönöm, hogy rám gondoltál, igyekszem gyorsan válaszolni...

Vesta írta...

Nagyon igazi Anya vagy! Köszi a körkérdést, összeszedem az emlékeim ;)

Ottis írta...

De Jó volt olvasni rólad, köszönjük!Szerintem nagyon szép a blogod és a képeid is!Egyébknt sem mindig az a legfinomabb étel amiről a leggyönyörübb kép készül...

Névtelen írta...

Köszi a kérdést!:) Bár elég rossz a memóriám, de igyekszem!