Derelye

Még van egy kis lemaradásom a játékokban, de nehogy unalmas legyen a sok szövegelés, hoztam előtte egy kis receptet.

Nagyon szeretem a derelyét, de mióta férjhez mentem, nem készítettem. Emlékeimben nagyon macerás ételnek maradt meg, otthon mindig minimum ketten készítettük. Az egyik géppel nyújtotta, a másik pedig vágta, töltötte, főzte. Nos, nekem nincs tésztagépem, így ez egy kicsit megnehezítette a helyzetet, nem mondom, hogy túl kellemes volt ennyi tésztát vékonyra elnyújtani, de megoldottuk a családdal közösen! A lányok nagyon élvezték, Belluci már a végén egész ügyesen töltötte és hajtogatta, Karolina még egyelőre maradt a tésztaevésnél, de abban profi!

Anyukám biztatására (minimum ennyi tészta kell nektek - nem tudom, mit nézett ki belőlünk) 4 tojásból készítettem a tésztát. Ehhez adtam 2 dl langyos vizet, egy kis sót, és kb. 75 dkg lisztet. Alaposan összegyúrtam, majd mindig vágtam belőle egy keveset, és azt vékonyra nyújtottam. Eleinte liszteztem a deszkát, de végül rájöttem, nélküle sem ragad a tészta. Kockákra vágtam, mindegyikbe került egy kis sütésálló lekvár, majd háromszög (vagy mikor milyenre sikerült) alakúra hajtottuk. Az elkszült tésztákat letakartam egy konyharuhával, nehogy kiszáradjanak.

A tésztagyúrás előtt kevés olajon pirítottam meg zsemlemorzsát, amiben elkevertem kevés porcukrot, és vaníliás cukrot. A derelyéket megfőztem sós vízben, és megforgattam a zsemlemorzsában.

Hatalmas adag lett belőle, utólag úgy gondolom, fele is elég lett volna. Talán, ha majd nagyok lesznek a gyerekek, szükség lesz ekkora adagra.