Függőségeim

Gabriella keresett meg néhány hete azzal a kéréssel, hogy meséljek öt függőségemről. Akkor megírtam, majd mentettem, de ma ahogy kinyitottam, rájöttem, továbbra sem változott semmi, tehát közlöm végre.

1. Olvasás

Erről már írtam néhányszor, nem ismételném magam - bárhol, bármikor.

2. Csokoládé

Leggyakrabban étcsokoládé, de ha az nincs a közelemben, jöhet a tej is. Réggebben bármilyet megettem, mostanában egyre válogatósabb vagyok.

3. Napfény

Én meg vagyok arról győződve, hogy olyan helyre kellett volna születnem, ahol mindig nyár van. Igaz, kora ősszel születtem, de egyszerűen nem tudok megbarátkozni a hideggel. Régebben szerettem még a tavaszt is, de mostanában inkább csak nyáron érzem jól magam. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a hideget! Azt hiszem, soha nem leszek a téli sportok szerelmese, pedig kiskoromban imádtam szánkózni, hóembert építeni, most pedig legszívesebben ki sem mozdulnék a házból ősztől tavaszig.

4. Internet

Szeretnék róla kicsit leszokni, de nem megy, igaz mostanában csökkent a monitor előtt eltöltött idő. Sokat betegeskedünk, így már éjszaka sincs erőm netezni, ezért kicsit le vagyok maradva a kedvenc gasztroblogjaim olvasásaival is.

5. Sütés-főzés, gasztroblogok

Azt hiszem, ezt nem kell külön magyarázni.

Nem tudom, kinek adhatnám tovább, akinél még nem járt, ezért továbbadom mindazoknak, akik kimaradtak, de szeretnének mesélni a függőségeikről!

Újabb játék

Sylvia megkérdezte néhány hete, mi az öt legemlékezetesebb élményem 2008-ból.

Nehéz összeszednem konkrétan ötöt. Megpróbálok időrendben haladni, és leírni, néhány, számomra fontos eseményt.

Januárban útjára indult a blogom. Pontosabban a nlc-n már hamarabb, de mivel volt több problémám, átköltöztem ide, majd néhány bejegyzés után következett egy kis szünet. Tavasszal újraindultam, majd kezdtem megismerkedni más gasztroblogokkal, és ennek hatására egyre csak csökkent az önbizalmam. Olvastam nagyon jó blogokat, szuper recepteket, és nézegettem a jobbnál jobb fényképeket, miközben az járt a fejembe, én erre soha nem leszek képes. Végül úgy döntöttem, önsajnálat helyett megpróbálok tanulni mástól, és egyre igényesebb lenni.

Májusban átéltem életem első anyák napját úgy, hogy immár a másik oldalon álltam. Nagyon megható volt, persze, én is, mint minden édesanya végigpityeregtem. Pár hónap és már két ünnepségre készülök...

Sajnos nem jött össze a családi nyaralás, de voltunk kirándulni négyesben. Ez számunkra nagy ajándék volt, mivel egész évben ez volt az a két nap, amit teljesen együtt tudtunk tölteni, mint egy igazi család.

Nyáron belekezdtünk a vállalkozásunk bővítésébe, ami kivette az össze energiánkat. Többek között ennek volt köszönthető, hogy ilyen kevés időt tudtunk együtt tölteni.

Ötödiknek nem írnék semmi konkrét dolgot, inkább szeretnék emlékezni a szép emlékekre. Igaz, apátlanul, de volt egy szuper nyaram a lányokkal. Nagyon élvezem, hogy egyre okosabbak, és életrevalóbbak. Most látom igazán a kis korkülönbség előnyeit, az első két évben inkább csak a hátrányaival találkoztam. Eszembe jutnak a közös homokozások, medencézések, rajzolások, gyurmázások, meseolvasások a fűben, hogyan tanult meg biciklizni a nagyobbik lányom. Szerencsére összejött néhány közös főzés, szalonnasütés a barátokkal. Az esti séták, és persze beszélgetések az élet nagy dolgairól a barátnőmmel. Ősszel pedig újra elkezdődött az óvoda, ami szerintem engem jobban megviselt, mint a lányom. Novemberben történt egy csodálatos dolog, amiről később bővebben. Közben elromlott a fényképezőgép, helyette karácsony előtt sikerült választani egy másikat, de úgy érzem, nagyon sok idő kell még ahhoz, hogy kiismerjem. Szép volt az évvége, szerencsére betegség nélkül megúsztuk.

Röviden ennyit szeretnék megemlíteni az elmúlt évről, és most továbbadnám a kérdést Kicsivunak, Zsuzsinak, Vestának.

Kedvenc szakácskönyveim

Néhány hete kaptam a körkérdést Ottis kolleganőtől, aki a kedvenc szakácskönyveimről érdeklődött.

Ez számomra azért nehéz kérdés, mert a kedvenceim mindig változnak. Általában a legújabb szerzeményeket tartom annak. Egy kivétel van, az pedig Horváth Ilona ősrégi könyve, amit talán eddig a legtöbbet lapoztam. Annak ellenére, hogy nincs benne egyetlen kép sem, és a receptek leírása is igen egyszerű, minden körítés nélküli, gyakran a kezembe veszem, ha valami alapételre fáj a fogam. Legutóbb a szalagos fánkot készítettem az ő leírása alapján, és mondanom sem kell, most sem csalódtam benne.

Van néhány olyan könyvem is, amit megvettem, majd megbántam, soha nem készítettem belőlük semmit.

A második, amit mindenképpen meg kell említenem, az Fűszeres Eszter nemrég megjenelő gyönyörű könyve. Erről nemrég már írtam, így most nem ismételném önmagam. Mindenkinek tudom ajánlani!

Harmadiknak talán Stah Judit Végre otthon és a Büntetlen örömök című könyveit említeném meg. A könyvei közül ez a kettő a kedvencem, ebből főztem a legtöbbet, kipróbáltam sok levest, édességet, és persze a húsos ételek közül is jópárat.

Mivel imádom a csokoládét, természetesen nem maradhat ki a Csupa csokoládé sem, mely. A benne lévő képek csodásak, csak azt sajnálom, hogy nincs minden sütemény lefotózva.

Végük szeretném megemlíteni a gasztroregényeket, amelyekről már sokat beszéltem. Időnként újra és újra előveszem őket, beleolvasok egy-kettőbe, kipróbálok néhány receptet.

A könyveken kívül rengeteg újságom van. Minden hónapban elhatározom, hogy most nem veszek egy darabot sem, de persze mindig elcsábulok. Végül a legtöbb a polcon végzi. Újabban a kiszemelt recepnél kihajtva teszem el őket, hátha így nem felejtkezek el róluk. Ha valakinek van valami jó ötlete a tárolásukra, szívesen meghallgatom!

Mivel ezt a kérdést már régen kaptam, nem tudom, ki nem kapta még meg, ezért nem adom át senkinek, de ha valaki mégis kimaradt, szóljon!

Az elmúlt hetekben nem jelentkeztem, mivel nem nagyon volt hozzá energiám. Van rá egy alapos okom, amiről ígérem, hamarosan beszámolok.

Van néhány receptem, amit szeretnék veletek megosztani, de mielőtt belekezdenék, úgy érzem, eleget kell tennem néhány játékra való felkérésnek. Nagyon szégyellem magam, amiért eddig húztam az időt, de remélem elnézitek nekem.

Az utolsóval kezdeném, ezért először Ottisnak szeretném megköszönni a virtuális ölelést, amit küldöm felém. Ezúton üzenem, én is nagyon örülök, hogy megismerhettem.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Az elmúlt egy évben sok jó embert ismertem meg a blogoknak köszönhetően, íme álljon itt néhány név, akiknek szeretnék én is küldeni egy virtuális ölelést: Zsuzsi (ő volt az első ember, aki érdeklődött irántam, amit külön köszönök neki), Vesta, Sylvia, Snöcy, Gabriella, Ági , Beso, Sajtkukacék

Hét dolog

Az elmúlt napokban Ottis és Beso is megkeresett, kérték, meséljek magamról néhány dolgot. Első olvasásra egyszerűnek látszott, hiszen hét az nem is olyan sok, viszont amikor leültem a gép elé, átjavítottam néhányszor, mindegyik előtt feltettem a nagy kérdést, vajon ezt el akarom-e mondani. Kicsit elkalandoztam a gasztrovonalról, de arról úgyis írok rendszeresen.

Az életem teljesen másképp alakult, mint gyerekkoromban terveztem. Orvos vagy pszichológus volt a vágyam, helyette az élet teljesen más irányba sodort. Mindig azt hangoztattam, 30 éve alatt nem megyek férjhez, és persze gyereket sem szülök. Erre mi történt? 23 évesen megtalált a nagy Ő, három hónappal később megkérte a kezem, egy év múlva pedig hozzámentem. Még nem voltam 30, amikor két gyönyörű kislányt kaptam ajándékba, akik kitöltik a napjaim. Mindig három gyerekről álmodtam, szeretném még egyszer átélni a gyerekvárás és a szülés csodálatos érzését.

Néhány éve abbahagytam a tanulást, de úgy néz ki, újra kedvet (és talán erőt is) érzek arra, hogy folytassam. Lehet teljesül az egyik régi álmom?

Régen nem szerettem sütni, csak főzni. Újabban ez kezd felcserélődni. Időnként elkap a hév, muszáj kipróbálnom egy új süteményt. Nem nagyon szeretem kétszer megsütni ugyanazt, hiszen annyi mindent nem próbáltam még! A tortasütést különösen élvezem, de ezt biztos észrevettétek. A sütemények nagyobb részét elajándékozom, hiszen ennyit nem bírnánk megenni, és egyébként is, olyan jó érzés másnak örömöt okozni. A lányaim állandóan velem vannak a konyhában, ami nem mindig előny, de bízom benne, hogy néhány év múlva ők is hozzám hasonló lelkesedéssel sütnek-főznek.

Álmom egy új, nagyobb konyha. Folyamatosan gyűjtöm az ötleteket, és remélem, nem hiába.

Mióta megtanultam olvasni, állandóan könyvekkel vagyok körbevéve. Mániám a könyvvásárlás. Ha ismerem a könyvet, szívesen megrendelem a neten, de azért nem cserélném fel a könyvesbolti nézelődéssel. Mindig megfogadom, nem veszek több szakácskönyvet és újságot, de egyszerűen nem bírom megállni, pedig ennyire tényleg nincs szükség. Rajongok a gasztroregényekért, csak sajnos nincs túl sok belőle.

Nagyon szeretek beszélgetni, talán sokszor túl sokat is fecsegek. Nem tudom, mi lenne velem telefon nélkül.

Imádok utazni, de ritkán megyünk vissza kétszer ugyanoda, hiszen annyi gyönyörű hely van a világon. Titkos vágyam, hogy ne csak látogatóba menjek külföldre.

Most pedig lássuk a játék feltételeit:

1. Linkeld be azt az embert, akit kipécéztél!

2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!

3. Nevezz meg másik hét embert, linkeld be őket a blogodba!

4. Értesítd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Íme azok az emberek, akiről szívesen megtudnék többet: Alchri, Sylvia, Zsuzsi, Ági, Vesta