Az élet apró örömei

Lehetséges, hogy a harmadik gyerekünk végre mindenevő lesz? Ma nagyon meglepődtem, amikor a zöldséges lencselevest is megette, méghozzá úgy, hogy az utolsó lencseszemeket is kiszedegette a kis ujjaival. Még a tányért is kinyalta.

Olívia 14 hónaposan egyre ügyesebben eszik egyedül. Vége a "gyorsantisztánmegetetemagyereket" időszaknak. Mindent magának követel, sokszor már azt sem engedi, hogy kis darabokra vágjam az ételt, inkább ő szereti harapni. Nyáron nem értettem, miért nem eszi a friss őszibarackot, hiszen az volt ez egyik kedvenc bébiétele. Később kiderült a turpisság: nem kell turmixolni, elég csak összedarabolni.

Mióta majdnem mindent ehet, sokkal könnyebb az életünk. Már nem kell titokban enni azokat az ételeket, amelyek számára tiltottak. Ráadásul önálló akarata van. Ha meglát és megkíván egy gyümölcsöt, addig mutogat és magyaráz, amíg meg nem érteti magát. Ha szomjas, és nem találja a poharát, odamegy a mosogatóhoz. Ha éhes, megy a konyhába, és kiabálja: "Baba hammamamma". Ha főzök, a konyhapult mellé tolja a lányok kisszékét, rááll, pipiskedve figyeli, mit csinálok, és persze közben kóstolót követel. Ha krumplit hámozok, egyesével adogatja. Nem emlékszem, hogy a lányok ennyi idősen ennyi mindent csináltak volna. Az is lehet, elfelejtettem már?

Látszik, hogy harmadik gyerek, sokat tanul a nagyoktól. Sajnos a rosszat is, nemcsak a jót. Ellenben a lányok is tanulhatnának néha tőle, és talán nekünk sem ártana. A türelme, az állandó mosolygása, a figyelmessége számunkra is példaértékű.