hétfő, szeptember 06, 2010

Álomlátogatás

Nyári, verőfényes nap volt. Kakaós csigát sütöttünk a lányokkal a konyhában, amikor csengettek. Csaba kiszaladt a kapuhoz, de hamarosan visszajött, mert nem értett egy szót sem abból, amit mondtak. Amikor kimentem, nagyon meglepődtem, egy ismerős arc állt a kapuban egy teljesen ismeretlen férfi társaságában. Amikor megláttak, kezembe nyomtak egy nagy dobozt, és hadarva magyarázták, mennyire örülnek annak, hogy találkozhatunk. Én először csak álltam értetlenül, majd folyékonyan (!) válaszoltam angolul, és behívtam őket. Órákig beszélgettünk, kóstoltuk a sok finomságot, amit a nagy doboz rejtett. Közben megsütöttük a kakaós csigákat, és a kertben játszottunk a gyerekekkel. Készítettünk néhány közös képet, amelyen a vendégek felismerhetetlenül homályosak volt, bármit állítottam is a fényképezőgépen. Azon gondolkodtam, ki hiszi majd el ezt a történetet nekem, ha nem tudom fényképekkel bizonyítani? Este elbúcsúztunk egymástól, becsomagoltuk a maradék csigákat a visszaútra, és megígértük, egyszer mi is meglátogatjuk őket.


Ez a történet akár igaz is lehetne, ha nem Rachel Allen látogatott volna meg személyesen. Nem igazán értem, miért éppen ő, amikor a könyveit napok óta nem is láttam. Lehet, hogy éppen ezért? Ez egy jelzésértékű álom volt? Az elmúlt hónapokban beszereztem néhány szuper szakácskönyvet, de csak nézegettem, olvasgattam, egy receptet sem próbáltam ki. Most itt az alkalom, ha már Rachel megtisztelt a látogatásával, előveszem az egyik könyvét, és főzök valami finomat.


Lehet, hogy az angolra is rá kellene komolyabban állnom, hiszen tudjátok, az álmok néha valóra válnak...

Nincsenek megjegyzések: