Van egy szomszédom. Pontosabban van néhány. A házunknak elég speciális fekvése van, két zugnak a mélyén lakunk, pontosabban az egyik zugnak is a zugában. Érthetően, ha az egyik kapun bejövünk az udvarra, és a másik kapun kimegyünk, más utcában találjuk magunkat. Ha viszont bármelyik zug végében megállunk, a házunkat nem láthatjuk.
Minap becsengetett az egyik szomszédasszony. Nem igazán "járunk össze" vele, de néha megkeres a hónap végén egy kis segítségért. Legjobban a kislányát sajnálom, aki nem tehet arról, hogy ilyen körülmények között él, és sokszor eszembe jut, milyen szerencsés vagyok a gyerekeimmel együtt. Itt most elemezhetnénk a "mindenki a maga szerencséjének kovácsa" és hasonló bölcseleteket, de nem látom sok értelmét, attól nem lesz neki jobb. Legutoljára elszólta magát, hogy éppen aznap van a születésnapja, de annyira rosszul érzi magát, hogy nem tud tortát sütni. Mivel Olívia éppen aludt, egy hirtelen felbuzdulásból a lányokkal elkészítettem Karolina csokitortájának kisebb változatát azzal a különbséggel hogy a csokikrémre banánt is szeleteltem.
Hozzávalók (22 cm-es formához):
6 tojás
2 ek víz
2 ek darált mandula
2 ek kakaó
3 ek fehérliszt
Krémhez:
10 dkg vaj
10 dlk étcsokoládé
1 cs csokoládépuding
4 dl tej
4 ek cukor
baracklekvár
1 banán
10 dkg étcsokoládé
2 ek étolaj
A tortát Karolina csokitortájához hasonlóan készítettem el.
5 megjegyzés:
Gratulálok!
Szép gesztus, ajándékozni a legnagyobb öröm!
Ildikó
Nagyon rendes vagy, a torták pedig gyönyörű szépek, biztos nagy örömöt okoztál vele a szomszédban is!
Szép a tortád, és nagyon figyelmes voltál! :-)
De jó fej vagy!
Azért azt majd meséld el, mit szólt a szomszédasszonyod!
Nagyon meglepődött a szomszédasszony, amikor becsengettem egy tortával a kezemben, és persze örült neki.
Megjegyzés küldése