vasárnap, február 28, 2010

Csupa csokoládé - szülinap!




Ha valakit csak a torta receptje érdekel, ugorjon egy nagyot!





Karolina lányom 4 éves lett a napokban! Olyan hihetetlen, hogy így megnőtt, hiszen nemrég még ilyen picike volt. Teljesen tisztán emlékszem a döbbenetre, amikor két csíkot mutatott a teszt egy nyári napon. Izabella még alig múlt 9 hónapos, és valójában még nem számítottam rá. Voltam olyan naív, hogy azt hittem, majd a második babának is kell egy - másfél év, mire hozzánk érkezik, mint az elsőnek. Erre a legnagyobb meglepetésünkre már az első hónapban megfogant. Először megdöbbentem, kétségbe estem, csak az járt a fejembe, mi lesz velem két picivel. Eközben apuka ugrált örömében. Nem vagyok rá büszke, de kellett egy kis idő, mire fel tudtam dolgozni az újabb várandós állapotot, pedig szerencsére az állandó fáradtságon és enyhe émelygésen kívül nem volt semmi bajom. Pillanatok alatt eldöntöttük, a tervezett, kis átrendezés helyett szétverjük a házat, és mire felocsúdtam, már a sok mester meg is szállt minket, és rohamtempóban törtek, zúztak, falaztak, ablakot raktak be, szereltek.


Időközben Izabella elindult, és egyre nagyobb pocakkal szaladgáltam utána. Középidőben szigorú fekvésre ítéltek, de egy izgő-mozgó kisgyerek mellett ez egyet jelent a lehetetlennel. Persze, bennem volt a félsz, mi lesz, ha nem ússzuk meg kórház nélkül, de szerencsére sikerült. Az utolsó hetek kegyetlen hosszúnak tűntek, mindenhol nyomott, fájt, szúrt. Amitől Bella megkímélt, Karolina bepótolta, megmutatta, milyen az, amikor az áldott állapotból terhesség lesz.


A szülés előtti napot végigtakarítottam, főztem négyféle ételt, mintha megéreztem volna, a másnapi vizsgálat után már nem jövök haza. Reggel még vitáztam a férjemmel, mert nem akarta a táskát vinni, de hallgattam a megérzéseimre, és közöltem, nélküle nem megyek sehová. A kórházban beigazolódott a sejtésem, egy rövid vizsgálat után közölték, irány a szülőszoba. Emlékszem a férjem döbbent, riadt, és falfehér arcára, valószínüleg így nézhettem én ki tesztelés után. Én pedig örömömben legszívesebben ugráltam volna, érdekes módon nem volt bennem félelelem. Néhány óra, és kevés szenvedés után már karunkban is tarthattuk Karolinát. Emlékszem, milyen sértődötten, dühösen sírt. A kórházi napokban talán a legrosszabb Izabella hiánya volt, kicsit úgy éreztem, cserben hagytam, és hiába megyek haza pár nap múlva, már semmi nem lesz a régi, már nem tudok úgy vele lenni, mint azelőtt. Amikor meglátta a kistesó, szinre ragyogott a szeme az örömtől, és mivel beszélni meg nem tudott 18 hónaposan, csak azt hajtogatta: Baba, baba...!


A következő hat hónapról elsősorban a fáradtság jut eszembe, piszok nehéz volt. A férjemre csak este számíthattam, hétvégén is dolgozott, benne voltunk a tavaszi szezonban, ami a kertészetben írtó kemény. Én sajnos ragaszkodtam az elveimhez, mindent olyan maximálisan szerettem volna csinálni, mint előtte, csak azt szinte semmi segítséggel, egy pici és egy kicsi gyerekkel már nem lehetett. Végül sikeresen átvészeltem egy kis szülés utáni depressziót, folyamatos kételkedést, állandó megfelelni vágyást, és másfél év után kezdtem úgy érezni, újra kezdek élni. Ha valaki megkérdezi, milyen kis korkülönbséggel gyerekeket nevelni, először az első hónapok jutnak eszembe, és mindaz, amiről lemaradt a nagyobbik gyerekem, mert ott volt a kicsi. Most persze nagyon jó, imádják egymást, és nagyon jól eljátszanak. Ha valakinek van komoly segítsége (férj, nagyszülők), és elég laza, csak javasolni tudom.
Karolina jelenleg egy cserfes, szókimondó, állandóan izgő - mozgó elevenség, nem lehet mellette unatkozni. Ha tehetné (ha nem korlátoznám szigorúan), reggeltől estig a csokoládét falná, és a kedvenc lovas meséjét nézné. Felesleges volt megkérdezni tőle, mert előre tudtam a választ a szokásos kérdésre (Milyen tortát szeretnél szülinapodra?): csupa csokisat.
Olívia nyűgösségére tekintettel egy nagyon gyors csokitorta készült egyszerrű krémmel, de annál finomabb volt.

Hozzávalók:
Tésztához:
9 tojás
2 ek víz
3 ek darált mandula
2 ek holland kakaópor
5 ek finomliszt
9 ek cukor
1 cs sütőpor

A szokásos módon elkészítjük a tésztáját (lásd előző torták). Tortaformába öntjük, és kb. 170 fokon, 50 perc alatt megsütjük.

Krém hozzávalója:
20 dkg vaj
20 dkg étcsokoládé
6 ek barnacukor
2 cs csokoládépuding
6 dl tej
rumaroma

A vajat megolvasztjuk a csokoládéval, majd hagyjuk kihűlni. A tejben csomómentesre keverjük a pudingport, hozzáadjuk a cukrot, felfőzzük. Amikor kihűlt, belekeverjük a csokoládés vajat és a rumaromát (ha felnőtteknek készül, mehet bele igazi rum vagy csokoládélikőr). Összeturmixoljuk, és pár órára hűtőbe tesszük.

Tetejére:
baracklekvár
10 dkg étcsokoládé
2 ek étolaj

A kihűlt tésztát 3 lapba vágjuk, megkenjük baracklekvárral, majd a krémmel. A tetejére öntjük a felolvasztott, étolajjal elkevert csokoládét, az oldalát bekenjük krémmel, majd díszítjük.

5 megjegyzés:

Ottis írta...

Isten éltesse a lányodat!És szép a tortád, mint mindig!

Cecile írta...

Köszönöm szépen, aranyos vagy!

Judit írta...

Jó kis történet ,Isten éltese a lányodat !Az ilyen finom tortát cak imádni lehet, igaza van az ifjú hölgynek!

Receptgyűjtő írta...

Isten éltesse a kislányodat jó egészségben nagyon sokáig! :-)
A torta pedig nagyon szép!

Cecile írta...

Köszönjük szépen!