vasárnap, november 01, 2009

Lemaradásom

Hetek óta készülök erre a bejegyzésre, de valami miatt mégis elmaradt.
Ma, amikor megláttam az egyik kedves olvasóm üzenetét, úgy döntöttem, nem halogatom tovább. Gondolom, már sejtettétek, hogy megszületett, hoztam róla egy pár hetes képet.

Mióta Olívia pocakon kívül van, még kevesebb időm jut a főzésre. Pontosabban főzök én, szinte minden nap, de általában a jól ismert, gyorsan elkészíthető ételeket. Sokszor ez is nehezen megy a három gyerek mellett. A fényképezés pedig rendszeresen elmarad.

Az első néhány hetünk a túlélésről szólt. Három hónap után úgy érzem, lassan beleszokom a nagycsaládos létbe, egyre rutinosabb vagyok. Az állandó fáradtsággal még mindig küzdök, néha összecsapnak fejem fölött a hullámok, de ilyenkor történik valami (egy jó beszélgetés, előadás, melyre eljutok gyerekek nélkül, egy érdekes könyv) ami feltölt, és energiát ad az elkövetkező napokra.

A recepteket továbbra is gyűjtöm, de már nincsenek illúzióim. Tudom, az elkövetkező években esélyem sincs rá, hogy minden kiszemelt ételt megfőzzek, süteményt megsüssek, de nem bánom.

Az újrakezdésre hoztam egy finom banános palacsintát, egyszerű, és nagyon finom!

8 megjegyzés:

Vesta írta...

Gyönyörű baba, és nagyon szép nevet választottatok neki!Szeretettel gratulálok!

Lilahangya írta...

Nagyon szep babacska, gratulalok es sok nevetos percet kivanok egyutt!

JD írta...

Tündéri baba, gratulálok! Szinte érzem a finom babaillatot :)

Cecile írta...

Vesta, Lilahangya, JD: köszönöm szépen!

Sylvia írta...

Gyönyörű baba, gratulálunk!!!

puszi

Sylvia

Marcsi írta...

Gratulálok, nagyon tündéri baba.
Az én fiam is igy aludt.

Cecile írta...

Marcsi, Sylvia, köszönöm szépen nektek is!

Anikó írta...

Éljen! Éljen! Éljen!
Sikerült visszacsalogatni! :)) Jaj de tüneményes a nagylány. És végre megjöttek a várva várt receptek. Köszönöm Cecilie!