Az elmúlt hetekben nem került új bejegyzés a blogra. Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen már nem maradt rá időm és energiám. Elfáradtam. Nagyon elfáradtam és kimerültem. Az elmúlt hónapokban, években túl sokat vállaltam egyszerre, mindent meg akartam oldani, mindenkin segíteni akartam, mindenkit meg akartam hallgatni, mindent meg akartam valósítani, de talán nem így kellett volna. Közben sokszor magamról elfelejtkeztem. Arról, hogy mindenki szervezete igényli a pihenést, kikapcsolódást.
Eszembe jutott, hogy egy ideig szüneteltetem a blogot, de miután alaposan végiggondoltam, rájöttem, túlságosan hiányozni. Így bár ritkábban, de azért megígérem, jelentkezem új receptekkel.
Hamarosan például ezzel a nagyon finom csokis gofriéval:
A legkisebb családtag, aki elevenségével, akaratosságával leszívja minden energiám.
Az utolsó bejegyzésem után pár nappal lezárult a Segítsüti legújabb akciója, nagyon szép összeggel. Aki szeretne, még rendelhet az ajándéktárgyakból itt. A csoki csudafinom, csak kár, hogy a gondos csomagolás ellenére is összetört. A sütipecsétet felavattuk, szuper! A szappan pedig magáért beszél, ugye, milyen élethű? A receptes füzet pedig tele van jobbnál jobb receptekkel, igazán megéri az árát, különös, ha arra gondolunk, hogy ezzel a Down-kóros gyerekeket támogatjuk.
Bellára nagyon büszke vagyok. Immár második éve jár néptáncra, egyre ügyesebb. A szokásos foglalkozásoskon túl néhány hétig ovis néptáncra is járt (országos találkozó egyik "fénypontja" volt a betanított tánc), és én közben azon izgultam, nehogy keverje, vagy megunja a kettőt, de szerencsére nem.
Készültek új bonbonok az elmúlt hetekben. Végre kipróltam a csokifóliát, amivel Zsuzsi meglepett. Recept hamarosan.
Nálam is eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, nem bírok saját készítésű macaron nélkül élni. Nem egy díjnyertes példányok, túl csúcsosak, a talpuk sem tökéletesek, de az enyémek és finomak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése