Tegnap ügyeleten voltunk. Az elmúlt 6,5 évben csak egyszer próbálkoztam vele, akkor is azért, mert előre tudtam, a mi doktornőnk rendel. Vasárnap nem tudtam, ki rendel, viszont rákényszerültem. Olívia belázasodott előző este. Nem is kicsit, egyből 39 fokkal kezdtünk. A torkára mutogatott, nagyon letört volt.
Reggel korán keltünk, a rendelés kezdetére odaértünk. Pontosabban kiírt kezdetére. Mivel a doktornő kinézett, és miután látta, hogy csak három kis beteg vár, gyorsan visszament. További 20 percre. Nem tudom, mi motiválta erre, hiszen ennyi idő alatt megnézte volna a gyerekeket. Miután végre elkezdte a rendelést, sikerült másik 20 perc alatt 1 (!) beteget megvizsgálnia. Szerencsére Olívia jól viselte, láza már nem volt, sétált, nézelődött, én pedig beszélgettem. Ekkor lepődtem meg először. Kiderül, az egyik anyuka skarlát gyanújával hozta be a kislányát. Kicsit később egy házaspár megjelent egy nagyon lázas himlős kisfiúval. Igen, bárányhimlős, tele pöttyökkel, elesetten. Mielőtt valaki a szülőket hibáztatná, miért kell ilyen fertőző betegségekkel a rendelőbe menni, gyorsan elmondom, ők nem így tervezték. Mielőtt elindultak, felhívták a rendelőt, de a doktornő nemes egyszerűséggel közölte, ő ennyiért bizony ki nem megy házhoz, menjenek csak be szépen. Pesze hozzátette, ha megérkeznek, soron kívül megvizsgálja őket.
Itt már elkezdtem nagyon gyorsan gondolkodni. Az én gyermekem beteg, de talán csak egy kis vírust szedett össze, max. mandulagyulladása van. Itt viszont van egy himlős és egy skarlát gyanús gyerek, akiket előttünk megvizsgálnak, majd Olíviát ugyanott, ugyanazzal az eszközzel hallgatják meg.
Nem gondolkodtam tovább, azonnal öltöztünk, és eljöttünk. Másik két anyukával együtt.
Mostanában nagy divat mindent pénzhiánnyal magyarázni az egészségügyben, de könyörgöm, nézzünk már egy kicsit szét magunk körül. Az első húsz perc, ami a rendelésből elmaradt, elég lett volna az egyik fertőző beteg gyerek vizsgálatára.
Túl félős vagyok? Lehet, vállalom, de a kockázatot nem.
3 megjegyzés:
A gyerek orvosi ügyelet nálunk is katasztrófális (házhoz nem jönnek ki soha), ha lehet elkerüljük, de néha nincs más választás.
Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor a kb. 70 éves, gyermektelen dokor néni, a félholt, 39 fokos lázas, elesett, egész éjszaka hányó, 4 éves gyerekem megvizsgálását úgy índította, hogy: "Jaj, kisfiú le ne hányjál!", majd többszöri "gyerekbarát" megmozdulása után azzal bocsátott el, hogy adagoljam úgy az antibiotikumot, ahogy jónak látom.
Úgy látom, nálatok sem jobb a helyzet. Nem tudom, miért lesz az ilyen emberekből gyerekorvos, és egyáltalán orvos.
Ó, Cecile, nálunk nem is lehet a gyerekorvost házhoz hívni! (Hacsak nincs magánorvosa az embernek.) Annám három napja volt lázas amikor múlt hétfőn mglátogattuk a gyerekorvost. Majdnm minden nap rendel, és minden rendelési idő végén van 1! óra a sürgős esetekre - ha általános vizsgálatról van szó, időpontot kell kérni, a várakozási idő több mint 2 hónap!. Szóval múlt hétfőn amikor beléptünk a váróba, 26! beteg gyereket számoltam meg, (a 26. után a gyomrom görcsbe rándult, arra nem is mertem gondolni, hogy nem mindegyik gyerek szimpla megfázással jött, megkerestem a legtávolabbi sarkot, és inkább elfordítottam a fejem) majd lám, lám, 65-70 perc után sorra is kerültük. Doktorbácsi meghallgatta A Gyerek hátát, megtapogatta a fülét (nem nézett bele, csak megtapogatta kívülről), megkérdezte, hogy mikor volt láza, aztán hozzátette, hogy ha a láz öt napnál tovább tart, menjünk vissza, és már nyújtotta is a kezét, egy kedves-mosolygós "arrivederci"-re (itt a nőkkel is kezet fognak). össz-vissz nem voltunk benn 2 azaz kettő percnél tovább.
Ja, hogy a gyerekorvos tőlünk 32 km-re rendel? Sebaj.
Őrjöngtem, amikor kijöttünk. Készülök róla bővebben is írni Anna blogjában, de még nem volt rá időm.
Nem hinném, hogy "túl félős" vagy. Szerintem akkor van baj, ha egy anya nem így gondolkodik...
Megjegyzés küldése