Karolinával orvosnál voltunk. Nagyon kedves, aranyos volt velünk mindenki. Utána beültünk a kórház mellett lévő cukrászdába, ahogy megígértem neki. Amíg ette a kiválasztott süteményét, beszélgettünk a tulajdonossal, találkoztunk a cukrásszal. Amikor végeztünk, beültünk az autóba. Látom, Karolina nagyon gondolkodik valamin. Egyszer megszólalt:
"Anya, szeretem az ilyen jó emberekete, csak kár, hogy kevés van belőlük!"
Keresztanyáméknál voltunk. Karolina megáll az akvárium előtt, kérdezi:
- Hogy hívják a halakat?
- Nincs nevük.
- Ja, akkor azért nem tudnak beszélni.
Megérkeztünk szintén keresztanyámékhoz, amikor Lina szomorúan megszólal:
- Nem ismert meg a kutyátok, mert nem köszönt.
Olívia néhány hetes volt, amikor a barátnőmék babalátogatóba érkeztek hozzánk. A legkisebbik az ebédlőben, a pihenőszékben feküdt, Bea megállt előtte, figyelte. Ekkor Lina odaszaladt, és megszólalt:
- Megfoghatod, igazi!
Szintén a barátnőmék látogattak meg minket. Én Olíviát öltöztettem, a lányok az udvaron játszottak. Beáék nem tudták kinyitni a kaput, megkérdezték a lányokat, hogy kell, akik nem tudtak segíteni. Lina egyszer csak megszólal:
- Egyszerűen csak gyertek át rajta!
Folyt. köv.
2 megjegyzés:
:)) aranyos!
Jót mosolyogtam:)
Megjegyzés küldése