Mit hallottam?

Köszönöm mindazoknak, akik támogatták a jelölésem, bíztak bennem, és hamarosan rám szavaznak!

Nyugi, csak vicceltem!

Nem tudom, ki indította útjára a pletykát, ki látott, hallott engem nyilatkozni, az utcán, újságban, de biztosíthatom, nagyot tévedett.

Aki egy kicsit is ismer, az tudja, ilyet soha nem tennék.

Valakivel nagyon összetévesztettek, de ez nem az első eset. Amikor ebbe a városba költöztem, rendszeresen köszönt néhány, számomra ismeretlen ember. Sőt, egyszer egy férfi váratlanul meg is állított azzal a felkiáltással: "Nem ismersz meg?" Nemet mondtam, de nem fogadta el, próbálta bizonyítani, mi bizony már régóta ismerjük egymást. Nem tiltakoztam tovább, hevesen bólogattam, majd egy "Sietnem kell!" felkiáltással gyorsan odébbálltam.

Azt már megszoktam, hogy a nővéremmel rendszeresen kevernek, de mivel ő más városban lakik, biztos nem rá gondoltak. Nem tudom, kire hasonlítok ennyire.

Mindenesetre én azóta is bőszen keresem a fényképem az utcán és a szóróanyagokon, hátha egyszer véletlenük mégis szembenézek magammal, és egyszer hátha megszavaznak az emberek. Cserébe ígérem, Kánaánt varázsolok városunkban, megszüntetem a korrupciót, a szökőkút és sétálóutca helyett új gépet vásárolok a labornak, ultrahangnak, új utat varázsolok minden utcán és zugban, támogatom az iskolások étkezését, hogy változatos és finom ebéd kerüljön az asztalukra, a focisták évi többmilliós fizetését annak adom, aki megérdemli, játszóterekkel lepem meg a kisgyerekeket. Természetesen a fizetésem nem veszem fel, és indítványozom, hogy ezentúl minden képviselő ingyen dolgozzon!

Ugye, milyen kár, hogy nem indultam a választásokon?