A csokoládé a VI. században kezdte hódítását, amikor a maják kakaófa–ültetvényeket telepítettel Közép-Amerikában. A kakaóbabot fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták. A szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták. Az italt chocolatl-nak nevezték. A spanyol hódítók sohasem láttak még ilyet, ráadásul az ital maga túlságosan sűrű, keserű és csípős főzetnek tűnt. Mivel azonban a chocolatl szemmel láthatólag igen előkelő dolog volt, Cortés elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy ezen a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek, melyet Spanyolországba szállítottak. A spanyolok fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát. A spanyol világuralom hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról.
A 16. században fogyasztott ital és a ma ismert csokoládé íze között nagy volt a különbség: az akkori chocolatl ital zsíros és habos, ráadásul igen nehezen emészthető volt. Az ital ízletességével kapcsolatos problémát a holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó sajtológépe javította meg: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a zsíranyag egy részét. Van Houten ezenkívül azt is felismerte, hogy a kakaó íze alkáli sók hozzáadásával tovább javítható. Az eljárás (melyet bevezetőjének tiszteletére dutching-nak neveznek) semlegesíti a kakaóban jelenlévő savakat, és lehetővé teszi még több zsíranyag kivonását, ezáltal szárazabb, porszerűbb anyagot kapunk, amelyből kellemesebb és könnyebben emészthető ital készíthető. Van Houten munkája nyomán nyílt meg a mai étcsokoládé kialakulásához vezető út.
A gyártási folyamat fejlődése során számtalan csodás csokoládéterméket fejlesztettek ki. A csokoládék készítésénél először kifejtik a leszüretelt kakaóbab hüvelyét, majd néhány napig erjesztik, hogy kialakuljanak a különböző aromák. Ezután a magokat megszárítják, válogatják, végül csomagolják. A csokoládégyártók pörkölik, leválasztják a héját, majd a magokat –melyek körülbelül 50% kakaóvajat tartalmaznak – összezúzzák, s masszát nyernek belőle, melyből készítik a különböző édességeket.
A csokoládéról azonkívül, hogy finom, kutatásokkal kimutatták, a nyers kakaóbab a föld egyik legnagyobb antioxidáns-kapacitással, flavonoid hatóanyaggal rendelkező növénye. A flavonoid jelentős gyógyhatással rendelkezik. Ezek az anyagok értágítók, fokozzák a véráramlást, csökkentik a vérnyomást.
A jó minőségű, fekete csokoládé több szempontból is jótékonyan hat a szervezetre: frissít, lassítja az öregedést, javítja a kedélyállapotot; növeli a stressztűrő képességet; erősíti a memóriát; segíti a koncentráció fenntartását, szabályozza a koleszterint, kiváló orvosság szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A Helsinki Egyetem kutatói azt is megfigyelték, hogy azoknak az anyáknak, akik terhességük idején naponta esznek csokoládét, optimistább gyerekeik születnek, mint azoknak, akik ritkábban fogyasztják. A csokoládé újabb hasznosítása a test- és arcpakolás. Kisimítja a bőrt, ásványi anyagokkal tölti fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése