Pár hete azon gondolkodtam, egy időre szüneteltetni kellene a blogot, de még annak a posztnak a megírása is elmaradt. Ha azt mondanám, nem volt időm írni, nem teljesen lenne igaz, és még azt sem mondanám, hogy nem volt miről.
Májusban teljes erővel a ballagásra koncentráltam, a tablóképektől a a műsor utáni kis összejövetel megszervezéséig, az ajándékok kiválasztásánál át, minden volt, idegeskedéssel, de sokat tanultam belőle.
Közben szerveztem a konyha átalakítását. Hónapokig bújtam az újságokat, a netet, faggattam ismerősöket. Nem vagyok egyszerű eset, így a konyhagépeket is hónapokig válogattam. Miután kiválasztottam egyet, találtam egy jobbat, és kezdődött a variálás. Közben kerestük a mestereket, a megfelelő csempét, falszínt, ebédlőbe a bútort.
A nagy munka előtt még néhány napra elutaztunk Pestre, amiről fejben megfogalmaztam egy jó kis beszámolót, de már nem írtam meg. Ennyi idő múlva talán már nincs is értelme, hiszen már úgysem emlékszem pontosan. Nagyon örülök, hogy eljutottunk a Budai Gourmet rendezvényre és a blogkóstolóra. Nagyon jó volt látni a gasztrobloggereket, váltani néhány szót, és persze enni és enni és enni, déltől estig kisebb-nagyobb megszakításokkal. Igaz, utólag úgy gondolom, nem volt valami jó ötlet ennyi mindent ilyen rövid idő alatt megkóstolni, mert ez inkább habzsolás volt, mint az ízek élvezete.
Nagyon szerettem volna írni az első keleti blogtalálkozóról is, amit Gabi, a Flat-Cat blog írója szervezett, de ez is csak fejben ment. Azóta is tartozom egy sós csiga recepttel, mivel olyan szerencsétlen voltam, hogy amit sütöttem elfelejtettem elvinni. Vasárnap újra találkozunk, csak most családostól.
Június közepére végre minden összeállt, kipakoltunk, takartunk, amit lehetett, gyerekeket elszállítottuk mamához, és egy hétvégén elindult a munka. A falbontás, csempeverés volt a legpiszkosabb, és talán a leggyorsabb is. Volt csúszás, bonyodalom, váratlan költségek, időhúzás, minden, ami egy felújítással jár. A gyerekek többet voltak távol, mint itthon, mi pedig a második hét végére egyre jobban kikészültünk a sok portól, felfordulástól. 18 nap után végre elértük amit a legjobban vártunk, beköltözött a konyhabútor stúdió, és másfél nap alatt összeszerelték a bútort. Én aznap ágynak estem, lázasan feküdtem, az emeletről lejönni is alig volt erőm. Kisebb bonyodalmakkal végre összeállt mindent, gépeket bekötötték, mi pedig úgy örültünk mindennek, mint a kisgyerekek, de nem sokáig. Pár napos takarítás után hazahoztuk a csajokat, és elkezdtem ismerkedni a gépekkel. Az indukciós főzőlap szerelem volt első látásra. Szép, gyors, és mivel teljes felületű, még arra sem nagyon kellett figyelni az edényt hová teszem. A gőzpárolót egy adag kukoricával teszteltük. A gőzsütőt pedig egy adag sütivel. Előbbi valami szuper, ilyen finom kukoricát még soha nem ettem! Utóbbival még ismerkedem. A sütinél sikeresen választottam programot, de utána a halnál már nem, de türelmesen forgatom a vastag használati útmutatót.
A pultba építhető mérleg fontosságán vitáztunk egy ideig, de már nagyon örülök neki, és szerencsére a helyét is sikerült jól belőni, még 39 fokos lázas betegen is.
Az örömünk viszont nem tartott sokáig. Pár nap múlva kiderült, a borhűtő nem az igazi, és 5 nap múlva megadta magát a főzőlap. Még szerencse, hogy beraktunk mellé egy gáz dominót is, így legalább főzni tudok. Tegnap pedig megadta magát a páraelszívó. Ha azt mondanám, nagyon ideges vagyok, csak enyhe kifejezés lenne rá.
Ma várjuk a szerelőt.
Ugyanabban az órában hozzák a két beltéri ajtót, pár hetes csúszással végre elkészültek. Remélem, azok már hibátlan állapotban érkeznek.
A gépen vár egy néhány recept, sósak, édesek egyaránt, nagy része tavaszi, talán egyszer ideérek velük. Most viszont egy nyári hűsítőt hoztam, bár nem jól időzítettem, újra elromlott az idő.
Hozzávalók:
30 dkg görögdinnye
3 ek méz
10 db bazsalikomlevél
1,5 dl víz
2 ek citromlé
A vizet felmelegítjük, elkeverjük benne a mézet. Összeturmixoljuk az összes hozzávalót, majd fagyigépbe töltjük. Ha nincs gépünk, dobozba töltjük, fagasztóba rakjuk, és időnként összekerjük, amíg megfelelő állagúra nem fagy.
