Az elmúlt hetekben sajnos a munkán és a gyerekeken kívül nem nagyon volt időm főzni, és sajnos gasztroblogokat olvasni sem. Nem akarok sem panaszkodni, sem mentegetőzni, 8 év alatt megszoktam, hogy nálunk az április a legkeményebb hónap. Jó volt visszaállni dolgozni, bár pocakosan a napi 11-12 óra munka azért rendesen lefárasztott. A lányok miatt folyamatosan lelkiismeretfurdalásom van, hiszen mióta megszülettek, még soha nem töltöttünk egymás nélkül ilyen kevés időt. Azzal vigasztalom magam, hogy hamarosan itt a június, és újra lesz időm rájuk. Ígérem, akkor ismét sütök-főzök rendszeresen (rengeteg ötletem, tervem van, és persze olvasatlan receptes újságom, könyvem), talán sikerül összebarátkozni az új fényképezőgéppel is, és nem hagyom ilyen sokáig magára a blogom.

Addig is hoztam egy nagyon egyszerű, de annál finomabb süteményt.

Meggyes - kakaós lepény

Hozzávalók:

2 tojás

20 dkg cukor

10 dkg olvasztott vaj

2 evőkanál holland kakaó

3 dl tej

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

egy kávéskanál fahéj

tetejére eperdzsem
10 dkg étcsokoládé
3 evőkanál olaj

A tojást habosra kavarom a cukorral, majd hozzáadom az olvasztott vajat és a tejet is. A lisztbe vegyítem a kakaóport, a fahéjat és a sütőport, majd beledolgozom a tojásos keverékbe. Sütőpapírral bélelt közepes méretű tepsibe borítom, a tetejére szórom a kimagozott meggyet (én bármilyen más gyümölccsel el tudom képzelni), majd kb. 180 fokon megsütöm (tűpróba!).
Amikor a sütemény kihűlt, kiborítom egy tálcára, a tetejét megkenem eperdzsemmel. A csokoládét megolvasztom az olajjal, rákenem a lekvárra, majd hűtőben hagyom megdermedni.

Sokmagvas hosszúzsömle - VKF! XXIII.

Magvas gondolatok - VKF! XXIII.

Sokmagvas hosszúzsömle

A már említett sós eledel ez a sokmagvas zsömle, ami "mindent bele" módon készült. Szeretek kísérletezni a péksüteményekkel, ezért mindig a hangulatomnak és az itthoni készletnek megfelelően variálom a hozzávalókat. A legjobb mérce a kisebbik, válogatós lányom, aki alig bírta kivárni, hogy meghűljön, és még a magvak sem zavarták, mint máskor. Gyorsan feljegyeztem a pontos receptet, nehogy elfelejtsem, mint ahogy sajnos már előfordult.

Hozzávalók:

30 dkg tönköly búzaliszt

20 dkg fehérliszt

3,5 dl langyos víz

1 csomag szárított élesztő

1 evőkanál só

1 tk cukor

1 ek búzakorpa

1 ek burgonyapehely

6 evőkanál olívaolaj

2 ek tejföl

2 ek mag (len-, tök- és napraforgómag vegyesen) a tésztájába, kb. ugyanannyi a tetejére

nagyszemű só

A tészta hozzávalóit beleraktam a kenyérsütőbe, ami szépen megdagasztotta és kelesztette. Ezután hat részre osztottam, mindegyiket hoszúkás alakúra formáztam, és bevagdostam a tetejüket. Kb. fél óráig letakarva kelesztettem, majd megkentem vízzel, megszórtam a magvakkal és nagyszemű sóval. Ezután 180 fokos sütőben megsütöttem. A sütő aljába kis lábasban vizet raktam.

Mandulás puffancs - VKF! XXIII.

Magvas gondolatok - VKF! XIII.

Mandulás puffancs

Az utolsó pillanatban kaptam észbe, és gyorsan készítettem egy édes és egy sós magvas eledelt a Grenadine által meghírdetett XIII. VKF!-re.
Szeretem a kenyeret, a zsömlét és a magvakat, a kettőt együtt pedig különösen. Mióta újra kismama vagyok, ez talán még jobban igaz rám, elsősorban a sós ízekre. Ezt a mandulás puffancsot a családomnak készítettem, gondoltam, reggelire vagy vacsorára dzsemmel kiváló. Elkészítése egyszerű, főleg, ha felkérjük a kenyérsütőt is egy kis dagasztásra és kelesztésre. Az alapötletet a 33 kenyér és péksütemény című könyvből vettem, de mivel sokat változtattam a recepten, rá sem lehet ismerni, maximum a nevére.

Hozzávalók:
20 dkg őrölt mandula
35 dkg liszt
2,5 dl tej
2 ek lágy vaj
4 ek lágy sötétbarna cukor
1 citrom reszelt héja
1 kk só
1 csomag szárított élesztő
1 tojás
szeletelt mandula
olaj

Az alapanyagokat a tojás és a szeletelt mandula kivételével betettem a kenyérsütőbe, ami szépen megdagasztotta és kelesztette a tésztát. Gép híján kézzel dagasztjuk a tésztát, majd meleg helyen duplájára kelesztjük.
A muffinsütő mélyedéseit kiolajoztam. Miután megkelt a tészta, 12 részre osztottam, és gömböket készítettem belőlük, majd a formába raktam. A tetejét megkentem felvert tojással. 180 fokon 20 percig sütöttem. Ezután újra megkentem a tojással, megszórtam a mandulával, és további 10 perc alatt készre sütöttem.

Várom a tavaszt

Három hete már kidugta a fejét az első virága a kertnek, de sajnos pár nap múlva betemette a hó, és még mindig nem olvadt el. Ha tudta volna, biztos nem siet annyira. Sajnáltam leszedni, de ha sejtem, hogy éjszaka teljesen belepi a hó, inkább behozom, legalább tovább gyönyörködhettünk volna benne.

Várom a tavaszt, a jó időt, nagyon, nagyon!!!

Brassói aprópecsenye - ahogy mi szeretjük

Brassói aprópecsenye

A brassóinak is, akárcsak a lecsónak, többféle elkészítés módja ismert. Én mindig sertéscombból vagy karajból készítem, borsóval, ahogy anyukámtól láttam. Általában kockára vágom a krumplit, megsütöm, hozzákeverem az elkészült húshoz, és összesütöm. Ha sietek, akkor egyszerűen csak kikapom a fagyasztóból a hasábburgonyát, és azt készítek hozzá.

Hozzávalók:

1/2 kg sertéscomb

2 gerezd fokhagyma

egy kis fej vöröshagyma

20 dkg borsó

só, bors, kevés paprika

olaj

krumpli

A húst vékony csíkokra vágom. Olajban fehéredésig sütöm, majd hozzáadom az apróra vágott hagymákat, és tovább pirítom. Megszórom egy késhegynyi paprikával, felöntöm kevés vízzel, sóval és borssal fűszerezem, puhára főzöm. Rendszeresen megkeverem, és ha szükséges, öntök még alá kevés vizet. Amikor a hús megpuhult, hozzáadom a borsót, és tovább sütöm, amíg meg nem puhult a borsó. A krumplit megsütöm, hozzákeverem a húshoz, és összepirítom.

Fűszeres szűzpecsenye

Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető étel, viszont zöldségkörettel (vagy akár sült burgonyával) finom.

A szűzpecsenyét megmostam, szárazra töröltem, majd befűszereztem só-bors-paprika keverékével. Ezután bekentem magos csípős mustárral (gyerekeknek külön készítettem nem csípős változatot). Körbetekertem szalonnával, és előbb alufólia alatt, majd nélküle megsütöttem a sütőben.

Túrós pogácsa

Túrós pogácsa

Hozzávalók:

10 dkg juhtúró

25 dkg tehéntúró

1 dl tejföl

60 dkg liszt

1 evőkanál só

2 tojássárgája + 1 a tetejére

3 dkg élesztő

1 dl tej

25 dkg vaj

30 dkg sajt

A tejet meglangyosítjuk, hozzákeverünk 1 teáskanál cukrot, belerakjuk az élesztőt, majd felfuttatjuk. A lisztbe keverjük a sót, elmorzsoljuk benne a vajat, belekeverjük a túrókat, a tejfölt, a két tojássárgáját, alaposan összedolgozzuk (elég lágy tésztát kapunk), majd duplájára kelesztjük. Kinyújtjuk, a fele sajtot ráreszeljük, összehajtogatjuk, majd újra kinyújtjuk. A tetejét megkenjük kevés tejben elkevert tojássárgájával, szaggatjuk, és megszórjuk sajttal, majd 180 fokos sütőben megsütjük.

Vallomás

Néhányan biztos észrevettétek, hogy az elmúlt hónapokban nem nagyon bővült új receptekkel a blog. A barátaink, ismerőseink egy ideje már tudják az okát, és talán mások is sejtik. Igen, igen, újra kismama vagyok, júliusban nagycsalád leszünk! Az első időszakban állandó émelygéssel, fáradtsággal küzdöttem, a lehető legkevesebb időt töltöttem a konyhában, bevált, egyszerű ételeket készítettem, és sokszor abból sem tudtam normálisan enni. Úgy néz ki, ez megváltozott, igaz, néhány dolgot most sem kívánok. Olyan is előfordul, hogy valamit nagyon megkívánok, de mire megfőzöm vagy megveszem, már nem bírom megenni. Az édességeket szerencsére nem kívánom, ezért nem is sütök. A lányokkal is így volt félidőig, utána pedig állandóan csokis kekszet ettem. Nagyon várom a friss zöldséget, gyümölcsöt, naponta friss paradicsomról, paprikáról, eperről, cseresznyéről álmodom, de amikor meglátom a származási helyüket, inkább lemondok róluk.

Mostanában egyre többet előveszem a szakácskönyveket, újságokat, olvasom a gasztroblogokat, gyűjtöm az ötleteket, és ígérem, hamarosan új receptekkel jövök. Addig közlöm a gépen lévőket, van néhány, bár a fotók elég gyengék, még mindig nem szoktunk össze az új masinával. Szuper kis fényképezőgép, sok-sok lehetőséggel, csak össze kell még szoknunk.

Mákos zserbó

Mákos zserbó

Tulajdonképpen ez a hagyományos zserbó mákos változata. A tésztáján nem változtattam semmit (a süteményeknél már beírtam), csak a tölteléken.

50 dkg darált mákot összekevertem 5 evőkanál porcukorral, egy csomag bourbon vaníliás cukorral. Egy nagy üveg házi lekvárba kevertem fél dl rumot. A tésztát 3 részre osztottam. Kinyújtottam az első lapot, rákentem a lekvár felét, megszórtam a fele mákkal, ráraktam a kinyújtott második lapot, ezt újra lekvár és mák követte, majd befedtem a harmadik lappal. Közepes sütőben megsütöttem. Miután kihűlt, csokimázzal bevontam.

Függőségeim

Gabriella keresett meg néhány hete azzal a kéréssel, hogy meséljek öt függőségemről. Akkor megírtam, majd mentettem, de ma ahogy kinyitottam, rájöttem, továbbra sem változott semmi, tehát közlöm végre.

1. Olvasás

Erről már írtam néhányszor, nem ismételném magam - bárhol, bármikor.

2. Csokoládé

Leggyakrabban étcsokoládé, de ha az nincs a közelemben, jöhet a tej is. Réggebben bármilyet megettem, mostanában egyre válogatósabb vagyok.

3. Napfény

Én meg vagyok arról győződve, hogy olyan helyre kellett volna születnem, ahol mindig nyár van. Igaz, kora ősszel születtem, de egyszerűen nem tudok megbarátkozni a hideggel. Régebben szerettem még a tavaszt is, de mostanában inkább csak nyáron érzem jól magam. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a hideget! Azt hiszem, soha nem leszek a téli sportok szerelmese, pedig kiskoromban imádtam szánkózni, hóembert építeni, most pedig legszívesebben ki sem mozdulnék a házból ősztől tavaszig.

4. Internet

Szeretnék róla kicsit leszokni, de nem megy, igaz mostanában csökkent a monitor előtt eltöltött idő. Sokat betegeskedünk, így már éjszaka sincs erőm netezni, ezért kicsit le vagyok maradva a kedvenc gasztroblogjaim olvasásaival is.

5. Sütés-főzés, gasztroblogok

Azt hiszem, ezt nem kell külön magyarázni.

Nem tudom, kinek adhatnám tovább, akinél még nem járt, ezért továbbadom mindazoknak, akik kimaradtak, de szeretnének mesélni a függőségeikről!

Derelye

Még van egy kis lemaradásom a játékokban, de nehogy unalmas legyen a sok szövegelés, hoztam előtte egy kis receptet.

Nagyon szeretem a derelyét, de mióta férjhez mentem, nem készítettem. Emlékeimben nagyon macerás ételnek maradt meg, otthon mindig minimum ketten készítettük. Az egyik géppel nyújtotta, a másik pedig vágta, töltötte, főzte. Nos, nekem nincs tésztagépem, így ez egy kicsit megnehezítette a helyzetet, nem mondom, hogy túl kellemes volt ennyi tésztát vékonyra elnyújtani, de megoldottuk a családdal közösen! A lányok nagyon élvezték, Belluci már a végén egész ügyesen töltötte és hajtogatta, Karolina még egyelőre maradt a tésztaevésnél, de abban profi!

Anyukám biztatására (minimum ennyi tészta kell nektek - nem tudom, mit nézett ki belőlünk) 4 tojásból készítettem a tésztát. Ehhez adtam 2 dl langyos vizet, egy kis sót, és kb. 75 dkg lisztet. Alaposan összegyúrtam, majd mindig vágtam belőle egy keveset, és azt vékonyra nyújtottam. Eleinte liszteztem a deszkát, de végül rájöttem, nélküle sem ragad a tészta. Kockákra vágtam, mindegyikbe került egy kis sütésálló lekvár, majd háromszög (vagy mikor milyenre sikerült) alakúra hajtottuk. Az elkszült tésztákat letakartam egy konyharuhával, nehogy kiszáradjanak.

A tésztagyúrás előtt kevés olajon pirítottam meg zsemlemorzsát, amiben elkevertem kevés porcukrot, és vaníliás cukrot. A derelyéket megfőztem sós vízben, és megforgattam a zsemlemorzsában.

Hatalmas adag lett belőle, utólag úgy gondolom, fele is elég lett volna. Talán, ha majd nagyok lesznek a gyerekek, szükség lesz ekkora adagra.

Újabb játék

Sylvia megkérdezte néhány hete, mi az öt legemlékezetesebb élményem 2008-ból.

Nehéz összeszednem konkrétan ötöt. Megpróbálok időrendben haladni, és leírni, néhány, számomra fontos eseményt.

Januárban útjára indult a blogom. Pontosabban a nlc-n már hamarabb, de mivel volt több problémám, átköltöztem ide, majd néhány bejegyzés után következett egy kis szünet. Tavasszal újraindultam, majd kezdtem megismerkedni más gasztroblogokkal, és ennek hatására egyre csak csökkent az önbizalmam. Olvastam nagyon jó blogokat, szuper recepteket, és nézegettem a jobbnál jobb fényképeket, miközben az járt a fejembe, én erre soha nem leszek képes. Végül úgy döntöttem, önsajnálat helyett megpróbálok tanulni mástól, és egyre igényesebb lenni.

Májusban átéltem életem első anyák napját úgy, hogy immár a másik oldalon álltam. Nagyon megható volt, persze, én is, mint minden édesanya végigpityeregtem. Pár hónap és már két ünnepségre készülök...

Sajnos nem jött össze a családi nyaralás, de voltunk kirándulni négyesben. Ez számunkra nagy ajándék volt, mivel egész évben ez volt az a két nap, amit teljesen együtt tudtunk tölteni, mint egy igazi család.

Nyáron belekezdtünk a vállalkozásunk bővítésébe, ami kivette az össze energiánkat. Többek között ennek volt köszönthető, hogy ilyen kevés időt tudtunk együtt tölteni.

Ötödiknek nem írnék semmi konkrét dolgot, inkább szeretnék emlékezni a szép emlékekre. Igaz, apátlanul, de volt egy szuper nyaram a lányokkal. Nagyon élvezem, hogy egyre okosabbak, és életrevalóbbak. Most látom igazán a kis korkülönbség előnyeit, az első két évben inkább csak a hátrányaival találkoztam. Eszembe jutnak a közös homokozások, medencézések, rajzolások, gyurmázások, meseolvasások a fűben, hogyan tanult meg biciklizni a nagyobbik lányom. Szerencsére összejött néhány közös főzés, szalonnasütés a barátokkal. Az esti séták, és persze beszélgetések az élet nagy dolgairól a barátnőmmel. Ősszel pedig újra elkezdődött az óvoda, ami szerintem engem jobban megviselt, mint a lányom. Novemberben történt egy csodálatos dolog, amiről később bővebben. Közben elromlott a fényképezőgép, helyette karácsony előtt sikerült választani egy másikat, de úgy érzem, nagyon sok idő kell még ahhoz, hogy kiismerjem. Szép volt az évvége, szerencsére betegség nélkül megúsztuk.

Röviden ennyit szeretnék megemlíteni az elmúlt évről, és most továbbadnám a kérdést Kicsivunak, Zsuzsinak, Vestának.

Fánk

Az előbb említettem a fánkot Horváth Ilona módra, így következzen most a recept is hozzá. Egy kicsit módosítottam rajta, de tényleg nem sokat. Kevertem a tésztájába egy csomag bourbon vaníliás cukrot, és kicsivel több rumot. Utóbbiról azt hallottam, hogy hatására a fánk kevésbé szívja magába az olajat.

Nem tudom, mi az oka, de nekem nem minden fánkom lett szalagos. Egyszer olvastam erről sok okosságot a Sütik képpel fórumon, de mivel sok ellentétes vélemény volt, nem lettem okosabb. Az ízén nem változtatott, elfogyott az utolsó, szalag nélküli darab is.

Fánk

Hozzávalók:

1/2 kg liszt

3 dkg élesztő

5 dkg porcukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

2 tojjásárgája

késhegynyi só

kb. fél liter tej

olaj a sütéshez

A hozzávalókból a szokásos módon elkészítettem a tésztát, majd miután a duplájára kelt, kinyújtottam, szaggattam. Vigyázzunk arra, hogy minden hozzávaló egyenletesen meleg legyen. A közepüket kicsit benyomtam, és forró, bő olajban kisütöttem. Ha túl forró az olaj, túl nagy lángon sütjük, hirtelen sül, a belseje pedig nyers marad. Egyszerre csak annyit süssünk, amennyi kényelmesen elfér a serpenyőbe, hagyjunk helyett a növekedésnek.

Kedvenc szakácskönyveim

Néhány hete kaptam a körkérdést Ottis kolleganőtől, aki a kedvenc szakácskönyveimről érdeklődött.

Ez számomra azért nehéz kérdés, mert a kedvenceim mindig változnak. Általában a legújabb szerzeményeket tartom annak. Egy kivétel van, az pedig Horváth Ilona ősrégi könyve, amit talán eddig a legtöbbet lapoztam. Annak ellenére, hogy nincs benne egyetlen kép sem, és a receptek leírása is igen egyszerű, minden körítés nélküli, gyakran a kezembe veszem, ha valami alapételre fáj a fogam. Legutóbb a szalagos fánkot készítettem az ő leírása alapján, és mondanom sem kell, most sem csalódtam benne.

Van néhány olyan könyvem is, amit megvettem, majd megbántam, soha nem készítettem belőlük semmit.

A második, amit mindenképpen meg kell említenem, az Fűszeres Eszter nemrég megjenelő gyönyörű könyve. Erről nemrég már írtam, így most nem ismételném önmagam. Mindenkinek tudom ajánlani!

Harmadiknak talán Stah Judit Végre otthon és a Büntetlen örömök című könyveit említeném meg. A könyvei közül ez a kettő a kedvencem, ebből főztem a legtöbbet, kipróbáltam sok levest, édességet, és persze a húsos ételek közül is jópárat.

Mivel imádom a csokoládét, természetesen nem maradhat ki a Csupa csokoládé sem, mely. A benne lévő képek csodásak, csak azt sajnálom, hogy nincs minden sütemény lefotózva.

Végük szeretném megemlíteni a gasztroregényeket, amelyekről már sokat beszéltem. Időnként újra és újra előveszem őket, beleolvasok egy-kettőbe, kipróbálok néhány receptet.

A könyveken kívül rengeteg újságom van. Minden hónapban elhatározom, hogy most nem veszek egy darabot sem, de persze mindig elcsábulok. Végül a legtöbb a polcon végzi. Újabban a kiszemelt recepnél kihajtva teszem el őket, hátha így nem felejtkezek el róluk. Ha valakinek van valami jó ötlete a tárolásukra, szívesen meghallgatom!

Mivel ezt a kérdést már régen kaptam, nem tudom, ki nem kapta még meg, ezért nem adom át senkinek, de ha valaki mégis kimaradt, szóljon!

Az elmúlt hetekben nem jelentkeztem, mivel nem nagyon volt hozzá energiám. Van rá egy alapos okom, amiről ígérem, hamarosan beszámolok.

Van néhány receptem, amit szeretnék veletek megosztani, de mielőtt belekezdenék, úgy érzem, eleget kell tennem néhány játékra való felkérésnek. Nagyon szégyellem magam, amiért eddig húztam az időt, de remélem elnézitek nekem.

Az utolsóval kezdeném, ezért először Ottisnak szeretném megköszönni a virtuális ölelést, amit küldöm felém. Ezúton üzenem, én is nagyon örülök, hogy megismerhettem.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Az elmúlt egy évben sok jó embert ismertem meg a blogoknak köszönhetően, íme álljon itt néhány név, akiknek szeretnék én is küldeni egy virtuális ölelést: Zsuzsi (ő volt az első ember, aki érdeklődött irántam, amit külön köszönök neki), Vesta, Sylvia, Snöcy, Gabriella, Ági , Beso, Sajtkukacék

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen olvasónak!

Mostanában nem igazán volt erőm és időm leülni a gép elé, pedig már itt sorakoznak a receptek előttem, de mint mindig, most is rohannom kell. Időközben a fényképezőgép is elromlott, amit sikerült kicserélni, csak még arra nem volt volt időm, hogy rendesen megismerkedhessek vele.

Ez a advent is, mint nálunk az összes, elég rohanósra sikerült, sokkal több mindent szerettem volna elkészíteni, megcsinálni, de egy fél nap alatt erre már semmi esélyem, ezért megfogadtam, az elkövetkező három nap egy egyszerű főzés mellett csak a családomra koncentrálok.

Igazi karácsonyi hangulatom a készülődés ellenére sincs még. Emlékszem, tavaly is 24-én délután, a templomban éreztem először azt a furcsa, meghatározhatatlan ézrést, ami elfogott karácsony gondolatára. A ma délután még különlegesebb lesz, mivel a nagyobbik lányom ovis csoportja is énekel majd.

A lányok már nagyon izgatottak, alig várják, hogy az angyalkák a fa alá rakják az ajándékokat. Tegnap éjszaka végeztem az utolsó csomagolással is, és gondosan elrejtettem az érdeklődő szemek elől. A fa már díszbe öltöztetve csillog, a kacsa pácolva pihen a hűtőben, aprósásogat leszámítva "kész" vagyok. Gyerekkorom karácsonyából csak a nagy idegeskedésre, rohanásra, sok munkára emlékszem, amit első évben nekem is sikerült megismételni, de akkor megfogadtam, soha többet. Azóta lehet, hogy nem olyan tökéletes minden, nem készült el az összes tervezett sütemény, de legalább nyugodt vagyok.

Ígérem, ünnepek után jövök receptekkel, és végre válaszolok a játékokra (nagyon szégyellem magam miatt, de pótolom!).

Loncsos és a sóskamártás - VKF! XXI.

Szuper témát talált ki Piszke a XXI. VKF! -re. Nagyon szeretek olvasni, pontosabban lételemem az olvasás. Még a a legzsúfoltabb napokon is keresek néhány percet a könyveimnek. Igaz, mostanában nem a szépirodalom volt középpontban, hanem a gasztroregények és a szakácskönyvek. Ezért amikor elolvastam a kiírást, összeszedtem az összes itthon található gasztroregényt, és bepakoltam a hálószobába az ágyam mellé. Olvastam, és gyűjtöttem az ötleteket. Végül mégsem ezekből merítettem ötletet, hanem teljesen véletlenül találtam egy Krúdy regényre.

Egyik nap sóskából kívántam valamit, így leültem a net elé recepteket keresni. A böngésző ekkor dobta ki Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban és más elbeszélések című művét. Érdeklődve kerestem rá, majd kezdtem el kutatni a könyveim között, nemsokára már kezembe is vettem a regényt, és olvastam Loncsos úr elmélkedéseit a gombáról, a paradicsommártásról és társairól.

„De szájával sem nyúlt hozzá, tovább beszélt az asztaltárshoz, aki ezalatt megfordította a nyakában függő asztalkendőt, olyanformán, hogy most a tegnapi vagy tegnapelőtti sóskamártás nyomai mutatkoznak vala rajta. Loncsos elámult:
– Itt sóskamártás volt? – kiáltott fel, mintha valamely váratlan dologról értesült volna. – Valódi sóskamártás, anélkül hogy én tudtam volna róla, pedig csaknem naponta megfordulok itt, amikor hivatali állásom megengedi? Mondja, kegyed valóban evett a sóskamártásból? Nem vadsóskából, amitől a tehenek felpuffadnak, hanem valódi, jó, szelíd kerti sóskából, amilyent kis kertjeikben várnak az asszonyok a földből előbúvni a tavasszal együtt? A sóskamártás előtt aztán le a kalappal, ha az megfelelő módon van elkészítve. A sóskamártás jelenti az ételek, az életek, a kedvek és étvágyak ifjú ízességét. Egyetlen asszony tudott voltaképpen sóskamártást főzni, a boldogult Tenerinek az első felesége, aki után Teneri a másvilágra ment a második felesége elől.
– Nem érdekelnek engem a maga komplikált családi dolgai – felelt most a sóskamártású asztaltárs, mert észrevette, hogy a vendéglősné kígyóbűvölő szemekkel kezd figyelni. A vendég pedig még akkor is gyáva, ha ételjegyes füzet van a zsebében.
Loncsos azonban nem hallgatott:
– Minden ételnek és minden embernek más és más íze van bizonyos életkorban. Én például most kezdem szeretni a tejfeles sóskamártást, amikor annyi mindent tapasztaltam, részint hivatali állásomnál, részint tapasztalataimnál fogva. Az élet és az étel csak tavaszkor ér valamit, amikor az ember azt hiszi, hogy ő találta meg az első sóskát a kertben, amikor azt gondolja, hogy egyedül van a világon, akire rábízatott az élet végigélése. Amikor még senki se számít komolyan, mert az emberek jönnek-mennek, rosszak helyett jönnek a jók – amikor egy rosszul sikerült ebéd nem tragédia, mert még annyi sok ebéd lesz a világon, hogy az embereknek bízvást van ideje elfelejteni az összes kocsmárosnékat, akik addigi életében szerepeltek. Ne legyen Loncsos a nevem, ha nem így gondolkoztam én is valamikor – oda se füttyentettem egy elmulasztott sóskamártásnak, mert bizonyosan tudtam, hogy még rengeteg sóska várakozik reám. Most már azonban fájni kezd minden elmulasztott ebéd, minden elmulasztott étel, mert azt hiszem, hogy ebben az életben azt többé pótolni nem tudom. Ki tudja, eszek-e még valaha sóskamártást?”

Azt nem tudom, milyen lehetett az a sóskamártás, amit Loncsos úr annyira szeretett, de az biztos, nekem sikerült egy nagyon finomat főzni. Még a válogatós lányaimnak is ízlett.

Az elkészítése nagyon egyszerű. Tudom, friss sóskából az igazi, de télvíz idején marad a fagyasztott, amit kiolvasztottam és lecsepegtettem. Kb. 2 dkg vajon megpároltam, sóztam, cukroztam (ízlés szerint, és inkább édesen szeretem). Ezután rászórtam egy evőkanál lisztet, meglocsoltam 1 dl tejszínnel, összekevertem, majd felfőztem.

Sörben sült csirkecombot és burgonyapürét készítettem hozzá, de a végén magába ettük a maradék mártást.

Piszke, köszönjük a témát!

Gazdag gombaleves

Néhány éve találtam egy gombaleves receptet a Nők Lapjában. Régebben nem igazán szerettem, de ennek adtam egy esélyt. Talán a benne lévő füstölt szalonna és a zöldségek tették számomra is szerethetővé, sőt, azóta ez az egyik kedvencem. A recepten módosítottam, raktam bele krumplit is, és a tejföl - tejszín kombinációt néha csak tejszínnel vagy csak tejföllel kombinálom, és újabban egy kis pirospaprikát is adok hozzá.

Gazdag gombaleves

Hozzávalók:

50 dkg gomba (lehet vegyesen is, akkor még különlegesebb az íze)

1 csokor újhagyma

2 szál sárgarépa

1 szál pertezselyem

3 db krumpli

10 dkg füstölt szalonna

2 dl tejszín (lehet kombinálni: 1 dl tejföl és 1 dl tejszín, vagy akár csak tejföl)

1 ek liszt

só, bors, paprika, majoranna, petrezselyemzöld

húsleves

A szalonnát zsírjára sütjük (ha túl soknak találjuk a zsírt, szedhetünk ki belőle), hozzáadjuk a hagymát, üvegesre pároljuk, majd következik a gomba. Néhány perc kevergetés után belerakjuk a felkockázott zödségeket, megszórjuk paprikával, felöntjük húslevessel. Fűszerezzük, és puhára főzzük a zöldségeket. A lisztet csomómentesre keverjük a tejszínben, majd hozzáadjuk a leveshez. Felforraljuk, és megszórjuk petrezselyemzölddel.

Én adtam még hozzá egy kis Róna szárított zöldségkeveréket is.

Kapros - juhtúrós mártogatós

Finom sült húsokhoz és zöldségekhez egyaránt, vagy akár főtt tésztához keverve. A fűszeres ízeket kedvelőknek ajánlom.

Kapros - juhtúrós mártogatós

Hozzávalók:

10 dkg juhtúró

1 dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

bors, kapor

A juhtúrót összefőzzük a tejszínnel, az összetört fokhagymával, majd fűszerezzük borssal és kaporral.

Póréhagymás csirkemell

Póréhagymás csirkemell

Hozzávalók:

2 kisebb csirkemell

1 szál póréhagyma

2 dl tejszín

10 dkg füstölt sajt

só, bors, szerecsendió

vaj a tál kikenéséhez

A csirkemellet felszeletejük, megszórjuk sóval és borssal. A póréhagymát felkarikázzuk. A tejszínhez keverjük a reszelt sajtot, megszórjuk kevés őrölt szerecsendióval.

A kivajazott tál aljára rakjuk a húst, ezt megszórjuk a hagymával, ráöntjük a tejszínes sajtot. Lefedjük alufólival, és 180 fokos sütőben megsütjük.

Forrás: Stahl Judit