Túrógombóc karamellöntettel

Az eddigi kísérletezéseim a túrógombóccal nem voltak túl sikeresek, vagy túl lágyra, vagy túl keményre sikerültek. Ez a mostani viszont éppen olyan lett, mint ahogy elképzeltem. Az egyik éjszaka kisebbik lányom rosszat álmodott, és mire visszaaludt, én teljesen felébredtem. Azon gondolkodtam, milyen hús nélküli ételt lehetne készíteni túróból, amikor eszembe jutott az előző napi tévéműsor, ahol mandulalapokba forgatták a gombócokat. Az éppen nem volt itthon, viszont annál több dió várja a sorsát a fagyasztóban. Az édes tejfölt ehhez nem igazán tudtam elképzelni, így készítettem hozzá egy kis karamellöntetet barnacukorból, ami harmonizált a dióval.

A gombócból maradt néhány másnapra, még akkor is finom puha volt.

Túrógombóc karamellöntettel

Hozzávalók:

0,5 kg túró (ebből nekem 25 dkg ricotta volt)

2 tojás

3 evőkanál porcukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

csipet só

8 evőkanál búzadara

kb. 15 dkg dió

Karamellöntethez:

4 evőkanál barnacukor

2 dl tejszín

1 dkg vaj

A túrót összekevertem a két tojással, két evőkanál porcukorral, a bourbon vaníliás cukorral, a csipet sóval és a búzadarával, majd néhány órára beraktam a hűtőbe. A diót megdaráltam, majd serpenyőben kicsit megpirítottam, és elkevertem egy evőkanál porcukorral.

Lábasban vizet forraltam, amit kicsit megsóztam, és beleraktam a túróból formált kis gombócokat. Érdemes bevizezni a kezünket a gombócok készítése előtt, mert így nem ragad rá a massza. Egyszerre csak annyit raktam a vízbe, hogy ne érjenek össze. Amikor feljöttek a felszínre, főztem néhány percig, lecsepegtettem, és beleforgattam a dióba.

Az öntethez a barnacukrot karamellizáltam, majd hozzáadtam a vajat. Kicsit hűtöttem, beleöntöttem a tejszínt, és összemelegítettem.

Újabb könyvek

Könyvajánlómat Fűszeres Eszter könyvével kezdeném. Gasztroblogját olvasom egy ideje, egyre nagyobb lelkesedéssel figyelem az újabbnál újabb recepteket. Nagyon vártam, hogy a könyvét is kezembe vehessem. Egy dolgot viszont sajnálok, szerettem volna elmenni a bemutatóra,de nem jutottam el. Sajnos, nem mindig előny vidéken élni...

A könyv gyönyörű, tele van szebbnél szebb fotóval! A receptek előtti bevezető szövegből pedig csak úgy árad Eszter élet- és ételszeretete. Én igaz, nem vagyok zsidó, de úgy gondolom, a receptek alapján elkészített ételek bárki konyhájában megállják a helyüket még akkor is, ha nem kóser módon vannak elkészítve. Nem is szaporítanám tovább a szót, ajánlom ezt a könyvet minden zsidó és nem zsidó embernek, aki szeret főzni és enni.

A könyvről és a rendelésről itt találtok bővebb információt: http://www.fuszereslelek.hu/.

A Magyar kóstoló című könyvre már pályázom egy ideje, de csak most szántam rá magam, hogy megrendeljem. Ez a könyv a Culinária - sorozat tagja, melynek kötetei öt kontinens népeinek konyhaművészetét mutatják be sajátos felfogásban. Ebben a könyvben sok minden található, ami egy Magyarországon élő magyarnak természetes, magától értetődő. Ennek ellenére azt mondom, érdemes megvenni, hiszen a hagyományos magyar ételek leírása mellett szórakoztató és érdekes olvasnivalót, esetleg meglepő tényeket is találunk.

Nekem egy kép a kedvencem, amit először a férjem fedezett fel. Szülővárosom, Hajdúdorog híres a görög katolikus templomáról, és a húsvéti pászkák szenteléséről, amiről ebben a könyvben is megemlékeztek.

A harmadik könyvet Sajtkukacék oldalán találtam. Nagyon szeretem a könyvajánlójukat olvasni, és mazsolázni belőle. Az ő ajánlásukra szereztem be egy példányt Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv című művéből. A kötetben alig található kép, és azok isem túl jó minőségűek, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen 1985-ben adta ki a Minerva. A receptek előtt található történetek a levesekről, húsokról, salátákról, tésztákról viszont annál érdekesebbek és értékesebbek. Ajánlom mindazoknak, akik nem ragaszkodnak a szép kivitelhez, viszont érdeklődnek a gasztronómia története után.

Az utolsó egy újabb csokoládékönyv, melyet születésnapomra kaptam. A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2008-ban Csokoládés finomságok aranykönyve, mely tulajdonképpen egy olasz szakácskönyv magyar fordítása. Háromszáz ínycsiklandó csokoládés receptet tartalmaz, elérhető hozzávalókkal, pontos elkészítési móddal és szemet gyönyörködtető képekkel. Méltó ajándék minden csokoládéimádónak.

Csokoládés ananásztorta

Ez a 200. bejegyzés, gondoltam, megünneplem egy tortával. Születésnapomra kaptam egy csokoládékönyvet (erről bővebben a következő bejegyzésben), abban akadtam rá a receptre. Igaz, kicsit módosítottam rajta, de az nem meglepő, az lett volna inkább, ha nem teszem.

Tulajdonképpen ez is egy hagyományos kavart tészta, számomra két dolog különböztette meg az eddigiektől. Az egyik az ananász. Elég sok fajta gyümölcsöt használtam már a csokoládétortába, de eddig az ananász valahogy kimaradt, pedig nagyon szeretem. A másik a csokoládébevonat. A csokit akkor öntöttem a tetejére, amikor a tészta még meleg volt, így nagy részét beszippantotta, és még csokisabbá tette. Nekem akkor ízlett a legjobban, amikor még egy picit langyos volt.

Csokoládés ananásztorta

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt

25 dkg ananász

7 dkg holland kakópor

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál őrölt fahéj

20 dkg vaj

25 dkg barnacukor

3 tojás

csipetnyi só

10 dkg étcsokoládé (én 75%-os csokit használtam)

A sütőformát kivajaztam, a sütőt bekapcsoltam 180 fokra. A lágy vajat habosra kevertem a cukorral és a csipet sóval, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. A lisztet összekavartam a kakaóval, fahéjjal, sütőporral, ezután belekanalaztam a vajas masszába. Végül belekevertem a feldarabolt ananászt is, majd kb. 35 perc alatt (tűpróba!) megsütöttem. A csokoládét gőz fölött megolvasztottam, és ráöntöttem a még meleg tésztára.

Túrós rétes muffin

Ma valami egyszerű, gyors és túrós sütit kívántam. Napok óta nézegetem Stahl Judit túrótortáját, de amikor kiderült, hogy nincs itthon étkezési keményítő, elkezdtem új recept után kutatni. Persze, hogy a legújabb könyvét, a muffinosat vettem a kezembe, ahol találtam egy ígéretesnek látszó süteményt. Nagyon egyetértek vele, mindenkinek ajánlom, aki nem szeret a rétessel kínlódni, mert rendszeresen szétszakad, vagy a töltelék folyik ki belőle. Szerintem még sokkal különlegesebb is. Ha van a birtokunkban leveles tészta, néhány perc alatt elkészíthetjük, és már csak a sütési időt kell kivárni. Esetleg a vendégek érkezéséig még a hűtőbe is berakhatjuk, majd ha meghalljuk a csengőt, gyorsan bekapcsoljuk a sütőt, pár perc múlva berakjuk a süteményt. Egy valamire azért vigyázzunk: nehogy elfelejtsük 25 perc múlva kisvenni.

Nekem élesztős leveles tésztám volt itthon (Tante Fanny - ragaszkodom ehhez a fajtához, még soha nem hagyott cserben), talán ezzel még jobb is. A töltelék nekem sok volt, így már a lecsökkentett adagot írom le.

Túrós rétes muffin

Hozzávalók:

1 csomag élesztős leveles tészta

35 dkg túró

10 dkg krémsajt

2 tojás

1 csomag bourbon vaníliás cukor

15 dkg cukor (ha valaki kevésbé édesen szereti, annak lehet kevesebb)

1 citrom reszelt héja

3 csapott evőkanál búzadara

mazsola ízlés szerint

kevés olaj a muffinsütő kenéséhez

A tésztából páros számú egyforma csíkokat vágtam, és párossával (keresztbe egymásra, úgy, hogy a formát teljesen kitöltsék) beleraktam a kiolajozott muffinsütőbe. A töltelék hozzávalóit turmixgép segítségével összedolgoztam, belekevertem a z előzetesen meleg vízben áztatott, majd lecsöpögtetett mazsolát, végül belekanalaztam a tészába. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütöttem.

Szerintem porcukor nélkül finomabb, de aki szereti, szórhat a tetejére

Pagoda karfiol sonkával és gorgonzolával sütve

A pagoda karfiol egészen különleges típus, a brokkoli és karfiol hibridje. A neve találó, hiszen a részrózsák kis csipkés torony formájúak. Saját gőzükben a főzés befejezése után is tovább puhulnak, majd szétesnek. Óvatos, pár perces párolással színét, formáját megtartja. Illata sokkal diszkrétebb, mint a brokkolié vagy a karfiolé. A látvány pedig magáért beszél: gyönyörű, ugye?

Eredetileg csak egy kis tojásért szaladtam be a piacra, amikor megakadt rajta a szemem, és addig nem is tudtam megnyugodni, amíg egyet haza nem hoztam belőle. Eddig csak képen láttam, még soha nem vettem és ettem korábban ilyet. Itthon végül három napig csak nézegettem, közben azon gondolkodtam, mi készüljön belőle. Talán leves, vagy főzelék, vagy egyszerűen csak pároljam meg hús mellé köretnek, vagy rántsam ki, netán végezze rakott karfiolként? Nem, nem, egyik sem felelt meg, valami különlegesebbre vágytam. Szétnéztem a neten, és ráakadtam egy blogkollegina receptjére (http://chilii.blogter.hu/302286/Pagoda_karfiol_csoben_sutve), amin kicsit változtattam az itthoni hozzávalók függvényében.

Pagoda karfiol sonkával és gorgonzolával sütve

Hozzávalók:

1 pagoda karfiol

2 dl főzőtejszín

8 dkg hajszálvékony olasz sonka

15 dkg gorgonzola

1 dkg vaj

só, bors, szerecsendió

A karfiolt puhára pároltam. Kivajazott tűzálló tálba raktam, ráöntöttem a tejszínt, amit fűszereztem sóval, borssal és szerecsendióval. Rászórtam a feldarabolt sonkát, rámorzsoltam a sajtot, végül sütőben megsütöttem.

Sztrapacska

Régóta készülök igazi sztrapacskát készíteni. Nagymamám és édesanyám mindig az egyszerűbb változatot főzték (juhtúrós nokedli, amit nagyon szeretek), így a saját háztartásomban én sem tettem másképp. Ma viszont erőt vettem a krumplireszeléshez, és készítettem egy jó adagot. A legtöbb recept leírásában elrettentenek a reszeléstől, pedig szerintem nem nagy dolog. Na jó, azért tíz kiló krumplit már én sem vállalnék!

A recept előtt hoztam néhány sort az eredetéről:

"A magyarul sztrapacskaként ismert felvidéki megfelelője a szlovák köznyelvben bryndzové holusky, azaz juhtúrós galuska. A sztrapacska csak a magyar használatban kapta a jelenlegi jelentését a bryndzové strapaèky ’juhtúrós sztrapacska’ kifejezésbõl.

A sztrapacska a szlovák nyelvterület nagy részén a haluska szinonímája: a különféleképp elkészített galuskaszerű tésztáknak helyről-helyre eltérő nevei vannak (vö. magyar galuska, nokedli, csipetke). Északi szomszédaink fülében a strapacsky elsősorban krumplival készült galuskát jelent, szemben a nokedlivel, amelyben nincs burgonya, a haluskyn pedig inkább vastagmetélt vagy egyéb ilyesféle tészta értendő. A tátrai öregek a sztrapacskát krumplis tésztából készítik, vagyis belereszelik a nyers krumplit a tésztába, majd lobogó sós vízbe szaggatják. Leszűrve összekeverik kiolvasztott szalonna zsírjával, majd juhtúróval, amíg az el nem olvad a forró galuskán, és a tányéron megszórják töpörtyűvel. Hegyvidéki juhtenyésztők háza táján a krumplit erre a célra rendeltetett külön krumplireszelőn (nem sajtreszelőn) kell lereszelni. Annyi lisztet kevernek hozzá, amíg szaggatható állagú nem lesz, de nem ajánlatos kidolgozni, hogy nyúlós legyen. Szlovákiában lehet speciális szaggatóedényt kapni, de van, aki deszkáról késsel szaggat a lobogó sós vízbe (a mai strapatý alapjául szolgáló ige a régi szlovák nyelvben ’tép, szaggat’ jelentésű is volt). Ezután külön mindig meg kell várni, amíg egy adag megfő – a galuska akkor már a víz felszínén úszik –, és szűrővel kiszedni a fazékból. Utána lehet gazdagítani kolbásszal, savanyú káposztával, füstölt sajttal, túróval. Gazdagabb házaknál tejfölt és kaprot is szoktak adni hozzá. A vízből, amiben a galuska fõtt, finom levest lehet készíteni."

(Forrás: http://vagy.hu/cikk.php?id=5805)

Sztrapacska

Hozzávalók:

70 dkg krumpli (meghámozva ennyi)

1 tojás

kb. 35 dkg liszt

só, bors

3 gerezd fokhagyma

20 dkg juhtúró

3 dl tejföl

20 dkg füstölt szalonna

A krumplit a reszelő legkisebb lyukán lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, az áttört (vagy reszelt) fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a lisztet. A tészta ne legyen se lágy, se kemény, akkor a legjobb, ha a fakanál megáll benne.

A szalonnát apró kockákra vágjuk, megsütjük. Sós vizet forralunk, és beleszaggatjuk a galuskát. Én személy szerint maradok a kiskanálnál, nem szeretem a szaggatót. Amikor feljönnek a galuskák a víz felszínére, még kb. 2 percig főzzük. Ezt az adagot több tételben főzzük ki.

Ezután beleforgatjuk a szalonnát és a kisült zsírját. A juhtúrót kikeverjük a tejföllel és a fokhagymával, a galuskával ősszedolgozzuk, tűzálló tálba tesszük, és sütőben megpirítjuk a tetejét.

Burgonyafészek

Burgonyafészek

Hozzávalók:

1 kg burgonya

1 dl tej

5 dkg vaj

2 tojás

só, bors, kevés szerecsendió

A burgonyát megfőzzük, a tejjel és a vajjal simára törjük. Fűszerezzük, hozzáadjuk a felvert tojásokat. Ezután sütőpapírral bélelt tepsiben, habzsákkal, kedvünk szerint csillagot, fészket nyomunk belőle, és 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

Figyelem, ez frissen az igazi!

Hagymás - sajtos hús

Hagymás -sajtos hús

Hozzávalók:

6 szelet tarja

2 csokor újhagyma

5 dkg vaj, olaj

10 dkg füstölt sajt

1 evőkanál dijoni mustár

só, bors, kakukkfű

Vaj és olaj keverékén néhány perc alatt megpároljuk a felszeletelt hagymát, majd tányérra szedjük. A serpenyőbe rakunk még vajat és olajat, és a húst elősütjük nagy lángon. Ezután fűszerezzük, kivajazott tepsibe rakjuk. A tetejére halmozzuk a hagymát, majd alufólia alatt kb 180 fokon puhára sütjük. Ezután a sajtot lereszeljük, hozzáadjuk a mustár, rápakoljuk a hús tetejére, és visszatoljuk a sütőbe néhány percre, amíg a sajt megolvad.

A receptet Stahl hagymás húsa ihlette.

Csülkös cipó

Cipóban sült csülök

Hozzávalók:

1 füstölt csülök

bors

babérlevél

Cipóhoz:
30 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2,5 dl langyos víz
2,5 dkg élesztő
1 csapott evőkanál só
1 teáskanál cukor
2 evőkanál tejföl
4 evőkanál olívaolaj

A csülköt kb. 3 óra alatt, fedő alatt, alacsony lángon megfőzzük. Közben borssal és babérlevéllel fűszerezzük. Ha megfőtt, kivesszük a vízből, kicsontozzuk, bőrét levágjuk, hűlni hagyjuk.
Közben elkészítjük a cipó tésztáját. Én általában dagasztáshoz és kelesztéshez is a kenyérsütőt használom, de persze nélküle is ugyanúgy elkészíthető. Az élesztőt felfuttatjuk egy dl langyos vízben, amibe belekevertük a cukrot is. Ezután összekeverjük a hozzávalókat, dagasztjuk, majd meleg helyen, letakarva duplájára kelesztjük.
Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát, és belecsomagoljuk a csülköt. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, körbekenjük vízzel. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Érdemes a sütőbe egy kis lábasba vizet rakni.
Ha megsült, még forrón újra lekenjük vízzel, majd miután kihűlt, felszeleteljük. Tormával, vagy salátával akár vendégvárónak is kiváló.
Legközelebb füstölt sonkával szeretném kipróbálni, mivel az soványabb, nekem ez kicsit zsíros volt.

Megjelent!

Csengetett ma a csomagküldö, és meghozta a várt Stahl könyveket - sok-sok szuper recepttel. Egy gyors átfutás után azt mondhatom, nincs benne sok különlegesség (kivéve talán a muffinokat), viszont nagyon sok jó, ismert receptet közöl egy kis módosítással, természetesen a megszokott ínycsiklandó képekkel llusztrálva. Ha nagyon kukacoskodni szeretnék, azt mondanám, a házias ízek címoldalára tehettek volna sokkal szebb fotót, de nem teszem. (Azért halkan megjegyzem, előszedtem a régebbi köteteket, és szerintem azokban sokkal jobb minőségűek a képek, mint ebben a három könyvben.)

Én szeretem Stahl Judit könyveit, sokkal jobban, mint a főzőműsorait, ott egy kicsit idegesít a stílusa, a könyvben viszont a bevezető szövegekkel és a leírásokkal nincs semmi bajom.

Nem szaporítom tovább a szót, inkább írok egy kis ízelítőt a receptekből.

Házias ételek: brassói, badacsonyi lángos, bakonyi palacsinta, bigos, fehérboros sárgabarackleves, házi fagylaltok, kijevi csirke, Túró Rudi torta, lencsesaláta, vadas csirke, krémes sonkaleves, pirított máj hagymával és almával.

Húsos ételek: aszaltszilvás húsgombócok, ciprusi sertésragu, empanada, indiai csirkeragu, marokkói csirkefalatok, svéd húsgolyók, zsályás-sonkás lepények, olasz bundás hús, pulykaragu sáfrányos fokhagymamártással.

Muffinok: indiai csokimuffin, juharszirupos muffin, máglyarakás muffin, oroszkrémes muffin, puncsos mufin, Rigó Jancsi muffin, rizses muffin, Sacher muffin, tiramisu muffin, túrós rétes muffin, marcipános muffin.

Madártej másképp

Eddig három különböző ízesítésű madártejet készítettem: hagyományosat, kókuszosat és epreset. A hagyományosat nagyon szeretem, a kókuszos finom volt, csak túl sűrű (erről jut eszembe, hogy elfelejtettem beírni), az epres ehetetlen. Eddig ez volt az egyetlen Stahl receptje után készített étel, ami nem ízlett, sőt, kifejezetten szörnyű volt.

A csokoládésra régóta fáj a fogam, de mindig csak halogattam, más készült helyette. Amikor lapozgattam a Fakanál legújabb számát, és megláttam benne, éreztem, innen nincs menekvés, minél hamarabb el kell készíteni! Az eredmény egy csodálatos, finom, sűrű csokikrém habbal. Szerintem nem sok köze van a madártejhez (na jó, az elkészítése hasonlít hozzá), de nálam ez lett a tuti befutó az eddigiek közül. Készülök még karamellásat és fahéjasat főzni, de nem hiszem, hogy ezt túl tudnák szárnyalni.

Csokoládés madártej

Hozzávalók:

1 liter tej

4 tojás

4 evőkanál cukor

15 dkg 70%-os étcsokoládé

2 teáskanál fahéj

A tejet felteszem forrni hideg vízzel kiölbíltett lábasba. A tojássárgájához keverek 3 evőkanál cukrot és a két tesákanál fahéjat, majd óvatosan beleöntök egy keveset a langyos tejből. Ezután a tejbe beledarabolom a csokoládét, és addig főzöm, amíg a csoki el nem olvad, majd lassan beleöntöm a tojássárgáját, besűrítem vele. A tojásfehérjét pici sóval és egy evőkanál cukorral keményre verem egy mikrózható edénybe. A legmagasabb fokozaton kb. egy perc alatt megfőzöm, majd beleszaggatom a csokikrémbe. Nekem mindig összeesik a hab, de attól az íze még ugyanolyan finom.

Mákos - csokoládés kuglóf

Mákosat és csokoládésat kívántam egyszerre. Nem tudtam eldönteni, melyiket jobban, egyikről sem akartam lemondani, de nem volt időm kétféle süteménnyel kísérletezni, így nekiálltam receptet keresni. Sajnos nem találtam megfelelőt, így előszedtem az itthon lévő alapanyagokat, és sütöttem. Gondolkodtam, tejet vagy inkább joghurtot használjak, a szilvalekváron is elmerengtem egy pillanatra, de nem bántam meg, hogy belekerült. Egy valamit sajnálok csak, lehet, hogy az aszalt szilvát nem kellett volna visszavinni a kamrába, talán még különlegesebbé tette volna az ízét.

Eredetileg nagy kuglófformába akartam sütni, de amikor kezembe került a szilikonos mini változata, nem bírtam ellenállni. Mivel csak egy hat darabos változatom van belőle (egyelőre), a többit muffinformába öntöttem. Bár utólag belegondolva, a maradék mennyiség elég lenne egy kuglófhoz is.

A végeredmény egy finom, puha sütemény, kávé, tea mellé, vendégvárónak, vagy éppen a családunknak nagyon tudom ajánlani!

Mákos - csokoládés kuglóf

Hozzávalók:

6 tojás

15 dkg darált mák

20 dkg lágy barnacukor

2 evőkanál kakaó

10 dkg étcsokoládé

10 dkg rétesliszt

20 dkg finomliszt

3 evőkanál szilvalekvár

3 dl tej

20 dkg vaj

1 teáskanál fahéj

1 csomag bourbon vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

étcsokoládé a tetejére

A lágy vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Ezután belekeverjük a vaníliás cukrot, a szilvalekvárt, a citromhéjat, beleöntjük a tejet. A lisztbe vegyítjük a kakaót, a mákot, a sütőport, a fahéjat, majd belekanalazzuk a tojásos keverékbe. Alaposan összedolgozzuk, majd belevagdossuk az étcsokoládét. Formákba öntjük és 180 fokon kb. 20 perc alatt kisütjük. Ha kihűlt, leöntjük a tetejét olvasztott étcsokoládéval.

Ebből az adagnól nekem 6 minikuglóf és 23 muffin készült.

Zöldséges karaj

Zöldséges karaj

Hozzávalók:

8 szelet karaj

1,5 kg krumpli

1 póréhagyma

1 cukkini

3 dl tejföl

1 evőkanál mustár

só, bors, majoranna

kevés olaj

A karajt és a zöldségeket vékonyra felszeleteljük. A tepsit halványan kiolajozzuk, a krumpli felét belerakjuk, ezt követi a hús, amit megkenünk a tejfölben elkevert mustárral, majd a póréhagyma, a cukkini, végül a krumpli másik fele. Természetesen minden réteget fűszerezünk. Alufólia alatt kb. 2 óra alatt megsütjük.

Paradicsomos - gombás csirkeragu

Paradicsomos - gombás csirkeragu

Hozzávalók:

30 dkg csirkemell

30 dkg gomba-mix

1 dl paradicsomlé

1,5 dl tejszín

1 evőkanál liszt

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

7 dkg vaj

só, bors, majoranna, petrezselyemzöld

A csirkemellet csíkokra vágjuk, a gombát megtisztíjuk, feldaraboljuk, a hagymákat apróra kockázzuk. A fele vajba megsütjük a csirkemellet, majd kiszedjük. A serpenyőbe rakjuk a maradék vajat, hozzáadjuk a hagymát, üvegesre pároljuk, majd a gombát is beleöntjük. Fűszerezzük, majd amikor megpuhult, hozzáadjuk a csirkemellet, ráöntjük a paradicsomlevet és a tejszínt, ha kell, újrafűszerezzük, felfőzzük. Végül megszórjuk petrezselyemzölddel.

Korianderes sárgarépa krémleves

A sárgarépa remek béta - karotin-, kálcium-, foszfor és magnéziumforrás, nem beszélve kiváló méregtelenítő hatásáról. Segít felvenni a harcot a baktériumokkal és a vírusokkal szemben, így fontos immunerősítő alapanyag. Magas A vitamin tartalma jótékony hatással van a szemünkre. Mindezek ismeretében mindenkinek csak egyet tudok javasolni: együnk minél több sárgarépát!

Korianderes sárgarépa krémleves

Hozzávalók:

50 dkg sárgarépa

1,5 liter húsleves

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

só, bors, koriander

2 babérlevél

joghurt

petrezselyemzöld

A vajban üvegesre pároljuk a kétféle hagymát, majd hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, felöntjük a húslevessel. Megszórjuk sóval, borssal, és korianderrel. Amikor a répa megpuhult, botmixerrel pürésítjük. joghurttal és petrezselyemzölddel tálaljuk.

A P. M-ben nemrég olasz hét volt, és vettem néhány érdekességet, már csak azt kellett kitalálni, mihez használom fel. A héten pizzát sütöttem, de túl sok tésztát gyúrtam, így egy részét betettem a hűtőbe. Másnap készült ez a finom lepény. Annyira jól sikerült, hogy alig bírtam abbahagyni az evést, egész este csipegettem. Egy dolgot viszont nem értek: miért nem sütöttem én ilyet eddig?

Aszalt paradicsomos - fokhagymás focaccia

A nemrég beírt pizzatésztából készítettem. Kerek lepénnyé nyújtottam, belenyomkodtam az aszalt paradicsomot és a fokhagymát (fűszeres olajban érlelt, de szerintem a sima fokhagymával is finom), majd a tetejét lekentem olívaolajjal, és 180 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem. Még forrón ismét lekentem olívaolajjal.

Szerintem magában, esetleg olívaolajba mártogatva a legfinomabb, de ehetjük bármivel kenyér helyett.

Főzelék

A fasírtot ezzel a főzelékkel szeretem a legjobban. Nagymamám és édesanyám is sokszor készítette. Emlékszem, ilyenkor levest már nem is főztek mellé, felesleges volt. Egész délután rájártam, még melegítéssel sem töltöttem az időt, ettem csak úgy, hidegen, fasírt nélkül.

Hasonló módon készítek levest is, csak természetesen ilyenkor bővebb lével. A babérlevél adja meg az igazi ízét, tehát ne spóroljunk vele!

Savanyú krumplifőzelék

Hozzávalók:

kb. 1 kg tisztított krumpli

4-5 babérlevél

kb. 1,3 dl ecet (ízlés szerint)

só, cukor (kb. 2 evőkanál)

kb. 2 dl tej

1 evőkanál liszt

A krumplit kockára vágjuk, vízben puhára főzzük. Közben hozzáadjuk a babérlevelet és a sót. Amikor megfőtt, a lisztet csomómentesre keverjük a tejben. Ha túl soknak találjuk a krumplin lévő vizet, leöntjük, majd hozzáadjuk a tejet, és felfőzzük. Ecettel és cukorral ízesítjük.

Kb. hozzávalókat adtam meg, hiszen ez is egy olyan étel, amit folyamatos kóstolással kell ízesíteni, és nem probléma, ha esetleg több tej vagy liszt kerül bele. Az ecettel csínján bánjunk, előbb inkább öntsünk keveset, és legfeljebb, ha nem találjuk túl savanyúnak, öntünk még hozzá.

Ez a krém alkalmas egy gyors vendégvárónak, vagy édesség - éhség csillapítónak. Pár perc alatt elkészül, finom, könnyű, bár a benne lévő cukormennyiség miatt nem éppen diétás. A narancs héja különleges ízt kölcsönöz a kávénak, a rum pedig ezt tovább fokozza. Kóstoltuk palacsintába töltve is, ott is megállta a helyét.

Rumos - narancsos kávékrém

Hozzávalók (3 adaghoz):

2 dl tej

2 tojássárgája

2 evőkanál barnacukor

1 dl kávé

4 evőkanál rum

1 narancs héja

1 evőkanál liszt

A tojássárgáját elkeverjük a liszttel és a cukorral, majd felöntjük a kávéval és a tejjel, csomómentesre keverjük. Kis lángon folyamatos keverés közben besűrítjük. Ezután belekeverjük a rumot és a narancs reszelt héját, majd poharakba töltjük.

Házi csokoládépuding

Egy ideje elkezdtem kiiktatni az életünkből a "műdolgokat". Szerencsére nincs olyan sok, de néhánytól talán kényelemből nem váltam meg eddig. Ide tartozik a pudingpor is. Mindig halogattam a házi puding főzését, persze a végén egyszerűbb volt a zacskó után nyúlni. Miután ezt megkóstoltuk, azt hiszem, nem nyúlok többet a bolti után. Igaz, több időbe telik, drágább, és még mosogatni is többet kell utána, de az íze mindent kárpótol.

Házi csokoládépuding

Hozzávalók (2 adaghoz):

2 dl tej

2 tojásnak a sárgája

5 dkg vaj

6 evőkanál barnacukor

15 dkg étcsokoládé (minimum 60%-os!)

csipet fahéj

A cukrot felmelegítjük a tejjel, majd hűlni hagyjuk. Közben a csokoládét apró darabokra vagdaljuk. A tojássárgájához keverünk kevés langyos tejet, jól elvegyítjük, majd óvatosan hozzáöntjük a többi tejhez, és kb. 8-10 perc alatt kis lángon besűrítjük. Eután levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a vajat, a fahéjat és a csokoládét.

Palacsintába töltve, vagy akár magába is nagyon finom!

Tejbegríz

Tejbegríz - ez egy olyan étel, amit mindenki el tud készíteni. Egy dologra vigyázzunk csupán: a tej le ne égje. Ez nagyon jól megelőzhető azzal, ha a lábas kiöblítjük hideg vízzel (én nem töröljük!) mielőtt beleöntjük a tejet. Én régen nagyon egyszerűen készítettem, felforraltam a tejet, beleöntöttem a cukorral elkevert búzadarát, majd besűrítettem.

Tegnap vettem egy csomag bio búzadarát, és a hátoldalán találtam a következő javaslatot. Szerintem a barna cukortól és citromhéjtól sokkal finomabb, különlegesebb, ha lehet ilyet mondani a tejbegrízre.

Tejbegríz

Hozzávalók:

1 liter tej

6 evőkanál lágy barnacukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

5 dkg vaj

8 evőkanál búzadara

A tejet felforraljuk a vajjal, cukorral és citromhéjjal. Ezután beleöntjük a búzadarát, majd besűrítjük. A dara mennyiségével variálhatunk, természetesen ha hígabban szeretjük, kevesebbet öntünk bele. Ezután kedvünk szerint ízesítjük. Nekem két kedvencem van: a fahéjas (ezt sajnos csak én szeretem, de én nagyon) és a csokis. Ehhez a tál aljára reszeljük az étcsokoládét, arra öntjük a forró tejbegrízt, majd a tetejére is reszelünk, vagy megszórjuk kakaóval. Néha elcsábulok a gyümölcsös változatára, ehhez szerintem a leveses gyümölcsök a legfinomabbak. Ehetjük még lekvárral, pudinggal, keverhetünk bele kókuszt, mákot, diót, ízesíthetjük juharsziruppal, tényleg csak a fantázia szab határt.

Káposztás hús vagy valami hasonló

Nagyon szeretjük a férjemmel a káposztás húst, csak mind a ketten másképp elkészítve. A férjem a disznőöléseken készített zsírosabb, húsosabb változatát, amikor a káposzta a kevesebb benne. Ellenben én a zsírtalanabb, kicsit levesesebb változatáért vagyok oda, és elsősorban a káposztát eszem, húsból éppen csak. Elkészíteni is csak az utóbbit vagyok hajlandó, mivel a másik fajtából télen úgyis kapunk kóstolót.

Ez egy olyan étel, ami szerintem sertészsírból az igazi, olajjal más az íze. Mint a pörkölt, de ugyebár ennek is az az alapja, csak kevesebb hagymát használunk hozzá.

Káposztás hús

Hozzávalók:

1 kg sertéscomb

2 kg savanyú káposzta

1 fej vöröshagyma

paprika, só, bors

zsír

A zsírban üvegesre párolom a hagymát, hozzáadom a felkockázott combot, fehéredésig sütöm, megszórom paprikával, majd felöntöm vízzel (kicsivel többet öntök, mint a hagyományos pörköltnél). Sóval, borssal fűszerezem, szerintem más nem hiányzik belőle. Amikor a hús félig megpuhult, hozzáadom a megmosott, lecsöpögtett káposztát, és készre főzöm.

Pizza

Pizza fokhagymás tejföllel sütve

Emlékszem, régebben mindig vastagra nyújtottam a pizza tésztáját, úgy szerettem, ha jó puha. Az utóbbi időben ez megváltozott, igyekszem minél vékonyabbra, ropogósabbra sütni. Általában gáztepsiben sütöm, de most kicsi kerek pizzákhoz volt kedvem.

Hozzávalók a tésztához:

kb. 50 dkg finomliszt (gyakran ebből 15 dkg rozs vagy graham)

2,5 dkg élesztő

kb. 3 dl langyos víz

1 kávéskanál cukor

6 evőkanál olívaolaj

1 csapott evőkanál só

1 evőkanál oregano

Kevés langyos vízbe felolvasztom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, felfuttatom. A lisztet összekeverem a sóval, oregánóval, olajjal, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, és annyi langyos vizet adok hozzá, hogy lágy, de azért még dagasztható tésztát kapjak. Ezután duplájára kelesztem.

Ha megkelt, kinyújtom a tésztát, és megkenem pizzakrémmel, paradicsommártással, vagy tejföllel, rászórom a különböző feltétet, majd forró sütőben megsütöm.

Nekem kedvence feltétem a fokhagymás tejföl, csirkemellsonka, bacon, uborka és füstölt sajt párosítás. Ha megsült, a tetejét is megkenem a maradék tejföllel.

Sült birs

Ma sütöttem először birskörtét, eddig mindig csak főztem. Ez egy igazi őszi csemege.

A birseket alaposan megmostam, majd kettévágtam, és kiszedtem a magházukat. Kivajazott tűzálló tálba raktam, megszórtam barnacukorral, majd a belsejükbe sűrített tejet öntöttem. 190 fokon kb. 35 perc alatt megsütöttem.

Hét dolog

Az elmúlt napokban Ottis és Beso is megkeresett, kérték, meséljek magamról néhány dolgot. Első olvasásra egyszerűnek látszott, hiszen hét az nem is olyan sok, viszont amikor leültem a gép elé, átjavítottam néhányszor, mindegyik előtt feltettem a nagy kérdést, vajon ezt el akarom-e mondani. Kicsit elkalandoztam a gasztrovonalról, de arról úgyis írok rendszeresen.

Az életem teljesen másképp alakult, mint gyerekkoromban terveztem. Orvos vagy pszichológus volt a vágyam, helyette az élet teljesen más irányba sodort. Mindig azt hangoztattam, 30 éve alatt nem megyek férjhez, és persze gyereket sem szülök. Erre mi történt? 23 évesen megtalált a nagy Ő, három hónappal később megkérte a kezem, egy év múlva pedig hozzámentem. Még nem voltam 30, amikor két gyönyörű kislányt kaptam ajándékba, akik kitöltik a napjaim. Mindig három gyerekről álmodtam, szeretném még egyszer átélni a gyerekvárás és a szülés csodálatos érzését.

Néhány éve abbahagytam a tanulást, de úgy néz ki, újra kedvet (és talán erőt is) érzek arra, hogy folytassam. Lehet teljesül az egyik régi álmom?

Régen nem szerettem sütni, csak főzni. Újabban ez kezd felcserélődni. Időnként elkap a hév, muszáj kipróbálnom egy új süteményt. Nem nagyon szeretem kétszer megsütni ugyanazt, hiszen annyi mindent nem próbáltam még! A tortasütést különösen élvezem, de ezt biztos észrevettétek. A sütemények nagyobb részét elajándékozom, hiszen ennyit nem bírnánk megenni, és egyébként is, olyan jó érzés másnak örömöt okozni. A lányaim állandóan velem vannak a konyhában, ami nem mindig előny, de bízom benne, hogy néhány év múlva ők is hozzám hasonló lelkesedéssel sütnek-főznek.

Álmom egy új, nagyobb konyha. Folyamatosan gyűjtöm az ötleteket, és remélem, nem hiába.

Mióta megtanultam olvasni, állandóan könyvekkel vagyok körbevéve. Mániám a könyvvásárlás. Ha ismerem a könyvet, szívesen megrendelem a neten, de azért nem cserélném fel a könyvesbolti nézelődéssel. Mindig megfogadom, nem veszek több szakácskönyvet és újságot, de egyszerűen nem bírom megállni, pedig ennyire tényleg nincs szükség. Rajongok a gasztroregényekért, csak sajnos nincs túl sok belőle.

Nagyon szeretek beszélgetni, talán sokszor túl sokat is fecsegek. Nem tudom, mi lenne velem telefon nélkül.

Imádok utazni, de ritkán megyünk vissza kétszer ugyanoda, hiszen annyi gyönyörű hely van a világon. Titkos vágyam, hogy ne csak látogatóba menjek külföldre.

Most pedig lássuk a játék feltételeit:

1. Linkeld be azt az embert, akit kipécéztél!

2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!

3. Nevezz meg másik hét embert, linkeld be őket a blogodba!

4. Értesítd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Íme azok az emberek, akiről szívesen megtudnék többet: Alchri, Sylvia, Zsuzsi, Ági, Vesta

Póréhagymás zellerkrémleves

Hozzávalók:

1 zellergumó

1 szál póréhagyma

3 darab krumpli

5 dkg vaj

2 dl tejszín

só, bors

1, 5 liter húsleves

petrezselyemzöld

Vajon megpároljuk a felszeletelt póréhagymát, majd hozzáadjuk a felkockázott zellert és a krumplit. Felöntjük a húslevessel, puhára főzzük. Ezután hozzáadjuk a tejszínt, újra felforraljuk, ízlés szerint fűszerezzük sóval és borssal. Botmixerrel pürésítjük, majd tálaláskor megszórjuk petrezselyemzölddel. Kínálhatunk hozzá pirított kenyérkockákat vagy sajttallért is (lásd sajtleves).